Miért félek tőle? Túl tökéletes lenne?

17 eves vagyok. Van egy fiu aki egy evvel idosebb nalam, es egy suliba jarunk. Regota ismerjuk egymast. Tudom hogy tokeletes pasi nincs, de ez a srac szinte az. Tenyleg kulsore tokeletes, belsore normalis, nem bunko, mint a mai 18 eves fiuk jelentos resze (tisztelet a kivetelnek), figyelmes, rendes, voltunk mar egyutt a szex TOKELETES vele, az egyetlen "bune"(es ezt is csak azert irom mert tudom, hogy sokaknal kizaro ok) hogy cigizik. Tenyleg ennyi. De mondjuk ez nem zavar.

Volt mar elotte baratom, nem is egy, szoval nem arrol van szo hogy elso srac az eletemben, es tudom hogy o kesz lenne arra, hogy komolyra forditsuk a dolgunkat, de nekem ez nem megy...vagyis en buszke vagyok,amikor mellettem van, hogy foghatom a kezet,meg stb., de keptelen vagyok kimondani azt, hogy akkor mi egyutt vagyunk.

Sokat gondolkodom, hogy ez miert van, hogy talan tul jo nekem ez a fiu vagy valami, de nem jutok semmire. Nem akarok vele jatszani, mert mint ember nagyon fontos nekem, mint irtam, regota ismerjuk egymast, de valamiert nem akar bennem tudatosulni O mint egy kapcsolat...

Kerlek segitsetek ha van valami otletetek, hogy ez miert lehet.