Ritkán látjátok egymást, úgy látod, hogy kölcsönös a szimpátia, később megtalálod FB-on, rá mersz írni, vagy megvárod, amíg legközelebb találkoztok, vagy megvárod, amíg barátja/barátnője lesz?
Több mint fél éve töketlenkedek. Megtaláltam FB-on, hetente néhányszor ránézek a profiljára. Amikor találkozunk, mosolyog. Legutoljára, amikor elhaladtunk egymás mellett és pont egyszerre fordultunk meg egymás irányába. Úristen! Azonnal két liter izzadság csapódik ki a testemre. Az nem létezik, hogy tessek valakinek. Ezt nem tudom elfogadni. Kb. félévente egyszer látjuk egymás néhány pillanatra. Ő nem tudja még a nevemet sem. Sokszor álmodozom róla, és sokszor érzem azt, hogy ennyi pont elég. Sokszor talán értelmesebb dolog nyalogatni a mézes csuprot kívülről, mint belenyalni a mérgezett mézbe, és beledögleni.
Te mit gondolsz? Kockáztatnál? Szoktad úgy érezni, hogy teljesen esélytelen, és inkább meg se próbálod? Vagy megpróbáltad már valaha? Sikerült a kezdeményezés? Vagy beégés lett belőle?
Ez egy fura szitáció ami nem egyedüli. Én neten megpróbálnám a helyedben, ott amúgy is könnyebb a kezdeményezés.
Csak kell valami jó szöveg, hogy miért írsz neki, de ezen most nem fogom törni a fejemet, te akarod meghódítani, de szerintem néhány óra alatt kitalálhatnál valami frappánsat, amivel kezdetét vehetné egy ismerkedés
A hiba az ön készülékében van.
De jól összefoglaltad: ahelyett, hogy tennél valamit, inkább megvárod, hogy mással összejöjjön.
Magamra ismertem.
Na, ne örülj, nem én vagyok a leányzó akiről írsz. :-)
Az a helyzet, hogy én is hasonló helyzetben voltam, leszámítva, hogy mi csak néha pillantottunk össze; illetve FB-on hiába néztem át úgy 5000 felhasználót, nem találtam meg. Szóval csak annyit tudtam róla, amennyit a reggeli sietségben sikerült "kilesnem" a lényéből. Nyáron megpillantottam, és nem tudtam elfelejteni. Együtt buszoztunk, illetve mentünk is egy darabon. Teltek a hónapok, vártam a "tökéletes" alkalomra, idilli körülményre; ahelyett, hogy megteremtettem volna én magam. Két héttel ezelőtt jutottam el arra a pontra, hogy nincs tovább, nem pazarlok el több időt; következő alkalommal szépen odacsapódok mellé, bemutatkozom, és felvetem, hogy mehetnénk együtt. A probléma ott volt, hogy többet nem láttam a héten, hétvégén pedig kaptam egy "jelet", hogy felesleges koslatnom utána. Ez egy nagyon hosszú történet, nem akarom most itt kibontani. A lényeg, hogy ne hidd, hogy van időd, mert ez ront el mindent. Egymásra mosolyogtok, utánad is nézett: mi kell még?! Szólítsd le, kötetlenül, barátságosan, és nem lesz baj.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!