Más is érzi úgy, hogy semmi esélye szerelmet találni a mai világban?

16 évesen? :O anyám borogass... én 2 éve keresgélek, eddig tanultam.

22 vok az lemaradt

24éves létemre még soha nem találkotam olyan csajjal aki érdeklődött volna irántam. Próbálkoztam én szépnél, csúnyánál, kövérnél, vékonynál , tininél, idősebbnél de semmi. Rájöttem, hogy ez az élni és élni hagyni dolog kezd bejönni én se hajtok a csajokra ők meg amúgy is lesza***. Mindenki boldog örülök ha másnak összejön meg ilyenek... Annyit voltam barát zónába, hogy már el se kezdek ismerkedni mert úgy is ott kötök ki mert jó fej vagyok de nem ilyen srác kell pasinak... Ha a bunkozást próbáltam az se jött be. Ilyen életképtelen reménytelen srác vagyok és még szűz is ami szintén nem javít a dolgokon... Ezt dobta a gép ezt kell szeretni a szerelem meg az álmodozás már nem nekem való...

Kb. én is így érzek, próbáltam rendbe tenni a korábbi önmagam, sok mindenben változtam, mégse vagyok elég jó, rendszerint elutasítanak, még csak találkozni sem akarnak velem, pedig se ronda nem vagyok, se buta. Ezerszer megfogadtam, hogy már nem érdekel a dolog, de midig olyan hülye vagyok, hogy valaki elkezd érdekelni, csak aztán megszívom. Azt hiszem, hogy végre minden jó, jól megértjük egymást, össze is illenénk, aztán jön a hidegzuhany.

#13: Ugyanez nálam is! Egyetlen olyan nővel sem találkoztam még, aki egy kicsit is érdeklődött volna irántam. :) Mivel nem vagyok túlzottan érdekes, nincs is olyan tulajdonságom, ami megfogná a nőket. Próbáltam az évek során fejleszteni magam, mind külsőre, mind belsőre, de semmi. Sajnos érzelmi intelligenciában borzalmasan gyenge vagyok, és ez nem túl vonzó egy nő számára.

Jelen. Én már bele is törődtem.

Őszintén bevallom, mélységesen megrendít ennyi deprimált válasz, ami ráadásul mind a fiataloktól jött. Nem értem, hogy lehet eleve feladni? Közel 50 felejthető kapcsolat, meg egy elrontott házasság után, 40 évesen találtam meg az igazit! Szóval fel a fejjel!