Most akkor én vagyok ügyes, vagy a legtöbb férfitársam ügyetlen?

Mert ugyebár sokszor halljuk és olvassuk hgy a nők csak a nagyon jóképű és gazdag és sportos magas pasikra buknak.

Én pedig egyikbe sem tartozom ezek közül.

Most jöttem vissza és látom, valamiért nem igazán hiszitek el...

Igazából azt hisztek amit akartok, nem akarok senkit győzködni.

Az a baj itt számomra, hogy úgy néz ez ki, mint amikor nem akarták el hinni az egyik emberkének, hogy ha bele néznek a távcsőbe, akkor csillagokat látnak.

Aztán egyszer csak valaki bele nézett, és a többit már ismeritek.

Én mások elmondása szerint kedves utolsó igencsak őszinte, közvetlen és egyéniséggel rendelkező vagyok. Aki szerintem szép vagy különleges valamilyen módon, annak nem félek megmondani, még akkor sem, ha soha sem láttam.És a kedvesség... Attól is függ milyen kedvem van és milyennek tartom azt, akihez beszélek.

Ez a nő egy vörös hajú, közelítőleg 30 éves szerintem gyönyörű nő volt.

És azt mondta hogy gyakran jár oda, ahova mentem és ha legközelebb ott járok, beszélhetnénk még.

Tekintve hogy egy alapjában bús ábrázatú, nem túl mosolygós nő volt, és rám igencsak mosolygott mi közben nézett, semmi kérdést nem hagyott a helyzet, csak azt, mikor tudok legközelebb oda menni.