Szerintem ez egy oltári nagy baromság: "szinte ugyanannyi egyedülálló nő él, mint férfi", ti mit gondoltok erről?

Sokszor olvasok itt is arról a problémáról, hogy az egyedülálló srácok elég nehezen találnak olyan egyedülálló nőt, 1. aki hajlandó egyáltalán ismerkedni, 2. aki hajlandó rokonszenvezni, 3. akiben egyáltalán beindul a kémia, 4. akinek nincsenek az egekben az elvárásaik. Emiatt rengeteg férfi magányos, mert nem találunk olyan nőt, akinek megfelelnénk 100%-ban. A nőkről általában pedig tudjuk, hogy nem elégedettek, ha a férfi csak 99 pontos, ők akkor is a 100 pontos férfira vadásznak tovább. Az eszük ágába sem jut ezeknek a kedves nőknek - bizony, a nők többsége beletartozik -, hogy egy elsőre kevésbé rokonszenves, kevésbé vonzó, kevésbé érdekes, kevésbé megnyíló férfi is lehet rokonszenves, vonzó, érdekes és megnyíló. Tehát a nők meglehetősen felszínesek! A másik dolog pedig az, hogy a férfiak - határozzuk meg a hozzávetőleges arányokat - 10%-a, akik a legjobbaknak minősülnek külsőre, belsőre, egzisztenciára stb., ők jobb részt akár több nővel is kavarhatnak egyazon időben. Így a "maradék" 90%-nak még kevesebb nő jut, még kevesebb az esély rá, hogy pár találjanak. De térjünk vissza a fővonalra.

Sokszor olvasom azt, hogy miért is nehéz a férfiak többségének olyan nőt találni, aki egyáltalán érdemlegesnek tartja a férfit, hogy szóba álljon vele, és arra jutnak az itteni srácok, hogy valószínűleg azért is lehet belebotlani ritkábban egyedülálló nőbe, mert valójában kevesebben vannak. Hát persze, Occam borotvája!

Ha ez nincs így, mert tévhitben élek, félre vagyok informálva stb., akkor megmagyarázná valaki ezeket a felméréseket?

[link]

Régi felmérések ugyan - lehetne azonnal a fejemhez vagdosni -, viszont az a nagy büdös helyzet áll fenn, hogy mivel egyre bátortalanabb a férfiak többsége, egyre nagyobbak a férfiakkal szemben támasztott elvárások, egyre több férfi - hála az abszurdisztáni fizetéseknek - képtelen megteremteni az elvárt egzisztenciát, ráadásul a feminizmus is virágkorát éli, az arányok nagy valószínűséggel még szélsőségesebbek, mint ahogyan a harmadik, a negyedik és az ötödik ábra mutatja.

Én csupán arra próbálok rávilágítani, hogyha valaki idejön GYK-ra panaszkodni, hogy neki nehezebben megy az ismerkedés, nehezebben talál nőt, kevésbé veszik őt észre a lányok, és kétségbe meri vonni, hogy a nők vajon tényleg sokkal többen vannak, és tényleg sokkal több egyedülálló nő jut egy férfira, akkor tisztelt hölgyeim, lehetőleg hanyagoljuk már a fölösleges kimagyarázásokat, szájbarágásokat, félrevezető indoklásokat, hogy márpedig szinte minden férfira - hasra ütök - ötvenezer nő jut.

Tessék végre felismerni és megbékélni a gondolattal, hogy sokkal több egyedülálló férfi létezik, és sokkal nehezebb dolgunk van nekünk, egyedülálló férfiaknak, mivel jócskán kevesebben vagytok, egyedülálló nők, akik nem is feltétlen akartok sem ismerkedésbe, sem párkapcsolatba belemenni.

Valójában azok a férfiak, akik a harminchoz közeledve sem tudják megtalálni - mert bizony, nekik kell keresgélni - leendő párjukat, onnantól kezdve biztosított a sírig tartó remeteélet. Szóval arra kérem a fikabajnok hím- de legfőképpen nősoviniszta sarlatánnácikat, hogy tessék nem félrevezetni a megkeseredett, sokat csalódott férfiakat, hogy van még remény. Nem, nincs remény, s ne keltsünk bennük illúziókat. Ha egyszer valakinek ez jutott, akkor ez jutott!