Mit tegyek ebben a helyzetben, hagyatkozzak az ösztöneimre vagy az észérvekre? SOS kérdés!

Hogy jobban értsétek, leírom a körülményeket.

Pincérnő vagyok egy pesti bárban már fél éve. Két héttel ezelőtt bejött egy jóvágású, nagyon jóképű fickó, mindig tárgyalt meg ilyesmi, de észrevettem, hogy jobban figyel, mint a többieket. Ejtettünk laza csevejeket, mindig megnevettetett, és mindennap bejár azóta is. Mikor volt egy kis szabadidőnk, húsz percre leültünk beszélgetni a munkahelyemen, és azt vettem észre, hogy egyszerűen elönt a letargia, hogyha nem jön be időben, és ha megjelenik, rám mosolyog, pocsolyává olvadok. Ma délben megtudta, hogy szabadnapos leszek holnap, ezért elhívott ebédelni.

Most jön a de: én elég bizalmatlan vagyok mindenkivel, bár ezzel a sráccal érzek valami furcsa empátiát, ami feloldotta bennem a kezdeti gátakat, kivéve ezt; nem tudok túllépni azon, hogy ő egy gazdag üzletember, én meg egy egyszerű pincérnő... persze itt nem arról van szó, hogy nem lenne jó vele kettesben lenni (a gondolattól is remeg a térdem), csak emiatt aggódom. Mit tanácsoltok, elmenjek vele? Vagy inkább mondjam le?

20/L