Szerelmes vagyok, vagy ez mi?

15/F vagyok, anno még 11 éves koromban voltam egy táborban. Megtetszett egy lány, elkezdtem vele facebookon beszélgetni, én valószínűleg nem tetszettem neki, de azért kedves volt. Gyakran ő írt rám. Szinte mindennap dumáltunk.

Egy évvel később találkoztunk is a táborban, ott is jól beszélgettünk.

Tavaly nyár óta normálisabban nem beszéltünk, csak pár szót.

Mert tavaly nyár végén megbántottam, de bocsánatot kértem tőle.

Azóta lett fiúja...

Majd tegnap ismét ráírtam, bocsánatkéréssel kezdve.

Kérdezgettem pár dolgot, igazából már most kifogytam, mert nem tudom amit egyszer már megkérdeztem (2 éve) azt megkérdezzem-e másodjára is (pl. zene, film, stb.)?

Valahogy úgy érzem, hogy rohadtul hiányzik.

A régi beszélgetések talán, de lehet, hogy ő maga.

Mindig csodaszép volt, és most is az.

Szomorú leszek, ha arra gondolok, hogy lehet, hogy egy-két év múlva, valahogy "eltűnik" az életemből.

Annyira boldog leszek, mikor örül valaminek.

Elég depis gyerek vagyok, és, ha valami nagyobb kitartást igénylő dolgot kell csinálnom, mindig rá gondolok, hogy "úgy csinálom, mintha itt lenne", és ez mindig nagyon "sok erőt ad".

Gyakran gondolok arra, hogy milyen jó lenne, ha véletlen összetalálkoznánk (300km távolság, de miért is ne? :D). Ha tehetném egész nap csak nézném, vagy hallgatnám, hogy beszél. Valamiért már annak is örülök, ha arra gondolok, hogy, van pasija, és boldog.

Ez nem csak akkor van mikor kommunikálok vele!

Amikor nem beszélgettünk, akkor is voltak ezek a dolgok.

Ezek a tünetek lassan két éve "jelentkeznek nálam".

Elmondjam neki (egyszer már elmondtam neki, mert régen is hasonló érzéseim voltak)? Sokat úgyse érek vele, összejönni úgyse fogunk. Esélytelen lenne a dolog, több szempontból is.