Ráírjak ezek után?

15/F vagyok, anno még 11 éves koromban voltam egy táborban.

Ott volt egy lány aki tetszett, de nem mertem vele beszélni.

Mivel annyira érdekelt, tábor után itthon megkerestem és ráírtam facebookon.

Elkezdtünk beszélgetni, majd előbb-utóbb rátért arra, hogy mit is akarok tőle, természetesen elmondtam, hogy tetszik.

Még naiv fejjel vártam volna, hogy ő is ezt mondja, de csak "aranyos voltam", nem "jóképű".

Majd kb. egész nyáron mindennap beszélgettünk, volt, hogy ő, volt, hogy én írtam rá.

Nem mondta, hogy bejövök neki, de kedves volt, gondolom nem akart megbántani.

Majd ahogy kezdődött az iskola kicsit abbamaradt a beszélgetés.

Aztán következő év tavaszán, készülve a táborra, ismét elkezdtünk beszélgetni.

A táborban annyira sokat nem beszéltünk, de azért élőben is megvolt a találkozás, természetesen, csak baráti szinten. Én mást is szerettem volna, de ő (gondolom) nem.

A táborban mesélte, hogy van egy fiú, aki most is hívogatta meg izé, aztán mintha meg akart volna nyugtatni, hogy de ő nem akar tőle semmit, meg stb.

Majd a tábor után megint beszélgettünk.

Kicsit később, a kisgyerekes fejemmel, "olyat éreztem" amit addig még nem, én annak tudtam be, hogy biztosan "szerelmes" vagyok, ezt el is mondtam neki, természetesen a válasza most is olyasmi volt, hogy "aranyos vagy".

Aztán nyár végén, valamiért, talán féltékenységből bekattantam és álnéven kezdtem el írogatni neki, hogy elkényeztetett ri*anc, meg hasonlók.

Aztán, amilyen okos voltam, bevallottam, hogy én írtam azokat.

Természetesen bocsánatot kértem utána.

Azóta szinte nem beszéltünk, csak pár szót, hogy milyen lett a felvételije, stb.

Már pasija lett, de valamiért "hiányzik" nekem, hiába volt, hogy rettenetesen felidegesített, hogy egyszavas válaszokat adott néha, valamiért hiányzik...

Arra gondoltam, hogy ráírok.

De félek, hogy ezek után már nem lenne ugyanolyan mint régebben.

Azóta rengeteget változtam, tehát azt, hogy álnéven ráírok és leribizem, azt már biztosan nem tenném meg.

Szerintetek ráírjak és kezdjem rögtön egy bocsánatkéréssel?

Természetesen, már nem reménykedem, hátha bejövök neki, nem is ezért szeretnék vele beszélgetni!

Ő is annyi idős mint én.