Mennyire jellemző az a nőkre, hogy sírnak hogy nincs egy normális pasi sem, közben meg nagyon sok udvarlójuk van de ez sem jó, az sem jó valamiért?

Rám jellemző volt, ha nem is így hogy "nincs normális pasi", mert nekem sok tényleg normális, aranyos udvarlóm volt (meg volt egy-két gyaggyant idegbeteg is, de most nem ez a lényeg), de olyat nagyon nehezen és sokára találtam, akibe bele tudtam szeretni, meg tudtam szeretni emberileg is, együtt tudtam vele élni (elég nehezen alkalmazkodó, emberkerülő "aszociális" típus vagyok), akivel igazán jól éreztem magam, együtt tudtam működni.

De nem mindenki ilyen. Voltak olyan barátnőim, akik mindig választottak egyet az aktuális udvarlók közül, vagy éppen azt az egyet, aki udvarolt nekik. Nem mindenki ilyen veszettül válogatós.