Nők, mi alapján várjátok el, hogy a férfi menjen oda hozzátok?

Figyelj, valószínűleg nincs kétoldalú tapasztalatod.

Én aztán nem vártam ölbetett kézzel, és nincs olyan lányismerősöm, aki egy helyben ült, és várta,hogy a kiszemelt odamenjen hozzá. Lehet, hogy te nem részesülsz kölcsönös vonzalomban, de a lányok igenis szoktak taktikázni, tudod, arról híres a női nem.... Szerintem a "lusta" fajta elenyésző, az is inkább csak félős.

A nők módszere általában az, hogy ,,véletlen" mindig ott vannak, ahol a kiszemelt, ezáltal gondoskodva arról, nehogy elfelejtődjenek, és esélyt adjanak arra, hogy a fiú odamehessen. Tehát ki teszi itt meg az első lépést? Hehe.

Ez csak egy módja ennek egyébként...

Ha valaki nem csinál semmit, az nem akar tőled semmit. Nem olyan nagy kunszt ezt megfejteni.

L23

Van egy lány ismerősöm, aki az alábbiakat fejtette ki, amikor pont felraktam neki én is ezt a kérdést, amit a kérdező nekünk:

Kérdésem volt a lányhoz:

"Mit csinálsz akkor, ha bárhol vagy és megtetszik nagyon egy srác?"

Lány: "Semmit. Ha annyira meg akar ismerni, majd ő odajön hozzám. Akkor sem csinálok semmit, ha nagyon bejön. Ez az ő dolguk, hogy kezdeményezzenek".

:D:D:D

Persze..... Ez is megint olyasmi, hogy valakinek bejön, ha a lány kezdeményez, valaki meg egyből lerib4ncozza érte (persze olyankor nem nála kezdeményeznek). A lányok már nem tudják, hogy érdeklődjenek anélkül, hogy elítélnék szerencsétleneket.

Amúgy meg mi ez a kérdés? Nehezedre esik kezdeményezni, vagy mi? A legjobb móka a világon. Ezek azok a pillanatok, amiket majd később ketten közösen felidéztek. Vagy mit akarsz? Te ülni ölbe tett kézzel?

Persze, félreértések lehetnek, de én se adnám magam egyértelműen senki kezébe. Kiöltöznék, mosolyognék rá, ott lennék mindig véééletlen, aztán a többit csinálja ő. Ha nem elég a mosolyom (=a csillogó tekintetem és a kacér mosolygás), akkor akár az ölébe is ülhetnék, akkor is ellökne. Finoman kell ezt csinálni, hadd érezze a másik, hogy vadászhat.

Amúgy amikor a barátommal felidézzük azt, hogyan is jöttünk össze, mindig "összekapunk" azon, hogy ki tett több lépést. :) Szóval... nézőpont kérdése.

Jó, én megértem a lepontozómat is, mert amit írtam, az sértheti egyesek önérzetét. De ez önismeret kérdése. Hiába kezdek én el itt idealizálni, hogy jaj, biztos nagyon cuki az a félénk srác, aki meg sem mer szólalni, ha tapasztalatból tudom, hogy én ezzel a típussal soha nem jöttem ki jól sem rövidebb, sem hosszabb távon.

Én sem vártam el soha, hogy nem azokat a tulajdonságokat preferálja, amik nekem vannak, az engem válasszon.

Idővel az ember rájön, hogy egy tartós kapcsolatban fontos, hogy a másikat jellemre, temperamentumra, viselkedésre és a megnyilvánulásaiban vonzónak találja, mert amit már az elején sem találunk a másikban vonzónak, az később még jobban fogja idegesíteni.

Felpontoztalak csak azért is.

Biztos valami lelkisérült pontozott le. Ezt én is mindig megkapom, ha leírom a véleményemet a női-férfi szerepekkel kapcsolatban.