Éreztetek már úgy, hogy nemis nagyon érdekel az ellenkező nem, mert "szerelmesek" vagytok a hobbitokba?

Én már éreztem így, és most újra ezt érzem. Olyan hobbim van, ami egyben a szenvedélyem is, és most hogy újra elkezdtem űzni, ismét nem érdekelnek a pasik, illetve az hogy párkapcsolatom legyen. Mikor nem volt része az életemnek ez a szenvedélyem, akkor ez állt a középpontban, hogy legyen kapcsolatom (mikor volt párom akkor Ő volt a mindenem), nem tudtam örülni semminek pár nélkül, de most boldog vagyok, úgy érzem magam, mintha szerelmes lennék a szenvedélyembe, a hobbimba - ami egyébként egy sport. Lehet az is közrejátszik, hogy nincs sok barátom, de ezáltal a hobbim által gyakran vagyok társaságba, több pasinak be is jövök a társaságból és ez jó érzés.

Ti éreztetek már így? Tett már boldoggá így egy "hobbi"?

21/L