Baj, ha nem vagyok képes megérteni, felfogni, hogy a lányok számára miért ennyire fontos a tökéletes külső, miért nem akarnak ismerkedni átlagos kinézetű fiúkkal, miért csak a tökéletes külsejű fiúkkal ismerkednek, állnak szóba?

Engem konkrétan gyönyörű nőnek tartanak (nem a cicababás, műcsajos értelemben), és soha nem volt olyan, hogy a külseje miatt néztem volna le valakit. Barátkozásnál egyáltalán nem számít a külső, akármilyen taszítónak tartom az adott srácot, szívesen barátkozok vele, ha jó fej, és nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy vele mutatkozom. De persze ekkor meg jön néhány esetben, hogy mekkora büdös szemét k_urva vagyok, amiért "barátzónáztam", holott sosem használtam ki, vagy ilyesmi.

A párkapcsolat egy más tészta. Gimiben végig a testem érdekelt mindenkit, gátlástalanul fogdostak, és kifejtették, hogy hogyan aláznák szét a testem.

Ez oda vezetett, hogy gimi után az első olyan sráccal összejöttem, akinél úgy éreztem, hogy érdekli a lelkem is, és el lehet vele beszélgetni elvontabb, tudományosabb, esetleg "lelkis" témákról is. Ő egy nagyon csúnya, ráadásul jövőtlen, szélhámos alak volt igen zűrös háttérrel és sérült lélekkel. Nagyon csúnya vége is lett az egésznek, annyi önbizalmam nem volt a végére, mint egy 30 éves szűz kockának.

Azóta adok arra, hogy olyan pasival álljak csak össze, akit vonzónak találok, és életcélok terén is passzolunk. Szerencsére ez sikerült is.

Viszont sosem a kigyúrt divatmajmok tetszettek, hanem az értelmes kinézetű, szolídabb, vékony srácok. Ilyen a barátom is.

Azért írtam le, hogy lásd, hogy valakinek nincs miért magába nézni, mert nem minden szép nő ilyen.

Több barátnőm is hasonlóan járt.

Egyik barátnőm konkrétan 23 évesen szűz még, mert egyszerűen nem talált olyan férfit, akivel összeillene, és meg tudná becsülni. Pedig gyönyörű, érzelmes, kifonomult stílusú, értelmiségi csajról van szó.

És nem, az "átlagos", vagy egyenesen előnytelen külsejű pasik sem viselkedtek vele szépen.