Valaki segít, hogy hogyan kezdjek el ismerkedni?

19 vagyok és mióta gimnáziumba járok nem beszéltem lánnyal ismerkedés céljából, csak ha iskolai dolog miatt muszáj volt akkor is kb csak két mondatot. Igazából egy nagy lúzer voltam(vagyok), főleg amit a világ felé meg mertem és megtudtam mutatni. Vannak olyan érdeklődési köreim amikről senki nem tud, mert féltem mások véleményétől, meg kit érdekel egyáltalán.

A szüleim úgy hiszik, hogy az ő kamaszkori gondjuk olyanok voltak, mint az enyémek. Pedig akkor még nem igazán számított, hogy a szüleid mennyiben támogatnak, ha el is akarsz érni valamit, vagy ha elitbe akarsz kerülni. Csak tanuljál, mert úgyhogy..., mert akkor egyszer majd nagyon jó lesz.

A követelmények jelenkoriak (diploma, nyelvizsga), a körülmények pedig a 80as évek rocker majdleszvalamijára épül. Persze megvan ez a szubkultúra ma is a csöviboros rockfesztiválos. Tesóm ilyen. A család gyöngye... Érettségije sincs.(és nem is lesz). Neki ez elég.

Szerettem volna jó cuccokat venni, nem sokat és nem drágákban igazából, csak olyanokat, mint bárki más. Vagy kondizni (aki ebben otthon van tudja mire gondolok amikor azt mondom szemét kajára van pénz...). És az emberek azt hiszik, hogy egy igénytelen csíra vagy, pedig csak a szüleid szarnak rád. nyilván az ő pénzük, meg az ő házuk, de azért egy kicsit érdekelhetem őket, nem csak úgy, mint egy tanuló robotot.

Toábbtanulásnál mondták, hogy jó lesz az a levelező mérnöki, mert az csak egy szombat és 2 óra vonatút. Meg sem fordult a fejükben, hogy az egyetemi élet is érdekelne. Lányok buli pia... pls. Az nálunk tabu. Szalagavatóra vettünk egy 0,5ös Royalt, otthon meglátták, és olyan előadást kaptam, hogy csak na. Ezek tényleg azt hiszik, hogy amikor elmegyek bulizni nem szoktam inni, és most készülök beverni fél liter töményet...

Miután felvettek inkább nem iratkoztam be. Most dolgozom, és van ezt-azt bepótolnom. Kimarad egy évem... Én úgy érzem már 4 is kimaradt. Egyszerűen nem tudok ilyen lelki nyomorban élni, nekem kell az, hogy néha legyen sikerem.