Az azért vonzó ha 20 évesen egyedül élek, van kocsim és egyetemre járok igaz?

Itt válaszolok:Igen,egész ügyesen jól tippelted meg,mercedes Cls,de én is hasonlóan dolgoztam,és tanultam is érte.Én lassan végzős vagyok a Jogin..Mostmar mindent tudsz..

Sokkal nagyobb szerencséd lesz a nők terén, mint nekem. Nekem még most 33 évesen sikerült valahogy anyagilag úgy összekaparnom magam, hogy valamit fel tudok mutatni. Amíg nem voltam tehetős, mert egyetem mellett a szüleimen kellett segítsek, és a diákmunkán keresett pénzem szinte teljes egészét elvitték a fizetnivalók, addig a nők is sz#rtak rám, átnéztek rajtam, mert nem tudtam minden hétvégén bulizni, mattrészegre inni magam, vagy éppen nem tellett minden hónapban tízezres nagyságrendekben vadonatúj ruhákra. Valójában a nők tanítottak meg rá, hogyha sz#rban vagy, még rád is f#snak még egy adaggal, csakhogy ne nyakig, hanem a szádig érjen a sz#r, amiben áztatod a bőrödet. Aztán amikor önerőből kikászálódsz a sz#rból, akkor talán észrevesznek. Mocskos egy világ, ez van, ezt kell szeretni!

Még annyit, hogy a legínségesebb időkben lett volna szükségem egy igazi támaszra, egy igazi lelki társra, akinek a vállán el tudtam volna bőgni a bánatom, és szívesen viszonoztam volna a vigasztalást is, ehelyett kést kaptam a hátamba a nőktől. Sajnálom, de nekem ez a nőzés dolog már nem megy. Ha egy nőt meglátok, hogy keresi a figyelmem, szimpatikusnak tűnök neki, már nem tudom komolyan venni az ilyen "kezdeményezéseket". Eddig hol voltak ezek a nők, akik most felfigyelnek rám? Hol voltak, amikor nagy szükségem lett volna egy lelki mankó? Hát sehol! Akkor inkább egyedül döglök meg, és ez így van jól! (#23-as voltam)

Jav.: lelki mankóra*