Szép ez a népdal, mit gondoltok?

A válaszok bizonytalanságban talán elmerülünk mind,

amikor rájövünk, hogy ez a sok-sok ember kincs,

mert annyi féle van és az mind itt, egy helyen

tapasztalatokból tanulhatunk, de ez dörgedelem

Mert mégsem jön át a sok bölcs mondás,

épp ezért apám azt monda, mától kapukat ás

és én néztem rá kérdőn, vajon miért épp azt

s rájöttem, ez az ember a kapukban keres támaszt.

Mert a támasz, az még ha nem is, de mégis kell

a kiegyensúlyozott férfi is a kapu előtt figyel

mert hiába, ha valami össze nem is nyomja,

biztonság az, mit érez a lécekre támaszkodva.

És akkor itt vannak, körülvesznek minket,

pontosabban mi magunkat, vagy titeket, de tényleg

az a lényeg, vagy az kéne, hogy legyen

hogy a tapasztalatszerzés fent legyen a köbön.

Aztán ha majd helyzet lesz és épp minden változik,

olvasottból, látottakból itten támaszkodik

a férfi is, a női is, mert mindkettő silány

ahhoz, hogy a sajátjából várat rakjon, komám!

ez már nem népdal.

Van egy régebbi-újabb versem is.

Tudni kell, hogy az elején felsorolt dolgok(olajbogyó, füzet, 30 cetli, csigás póló, stb) ezek mind ilyen nagyon közös dolgaink voltak.:)

A vers két részre osztható, első felét akkor írtam, mikor még együtt voltunk, másodikat mikor már nem.

Ja, és van pár nyálas megnyilvánulás benne, de ez jelen esetben nem lenne neki sok. Többet írtam már neki annó, azok általában viccesek voltak, nem nyálasak, szóval ez most váltás lesz számára. (amúgy is mindig arra panaszkodott, hogy túl tárgyilagos vagyok és nem vagyok elég érzelmes)

Két külön nap

valami van ott, ott ahol te vagy

ide kéne tenni, nehogy amott hagyd.

akárcsak a többit, mindet ami ott van

át kéne rakodni, ketten átpakolni.

átrakni a napokat, mindet, mind a dolgot

áthozni a pokrócot, közös időt, tökmagot

Tiszát ide mellénk, átfolyatni szépen

törölközőt, olajbogyót, mindent, ami éppen

eszünkbe jut együtt, nélkülünk vagy külön

minden apróságot, ami nekünk öröm

sok-sok munkaórát, buszjegyet és képet

amiből nem készült, csak egy vagy kettő tényleg

kell egy füzet, csigás póló, minden egyes dugó

amit nekünk kirángattam abból a pár borbó'.

ide rakjuk nagy rakásba a sok időt, mind

két nyáron át, egy éven át összehordunk mink

azokat az éjszakákat mikor csak a kezünk

fogtuk össze, de végül csak összeért mindenünk

összegyűjtjük mind a sört és az összes bajunkat

vigyáznék rá, vigyáznál rá, más semmit se tudhat

doboz ide, doboz oda, soha el nem raknám

a rakásnak tetejére dísznek felpakolnánk

Van tőled vagy 30 cetlim tele idézettel

mind megvan és idő alatt egyik sem veszett el.

kávé cigi pizza fű és tábla csoki marad

kint hagynám az előtérbe napi adagoknak

soha még olyan örömmel nem rohantam korán

mikor neked kávé kellett , soha azt sem hagynám

hogy ne legyen megtöltve két cigaretta hüvely

hiába az egymagában fölösleges röhej

eltenném a napfelkeltét, rá egy fehér lapra

ha esetleg épp aludnál, ne maradj le róla

kitalálnék olyan reggelt, mi mindenért kárpótol

megrajzolnám én azt neked legalább hatvaszor.

szóval lenne most egy nagy rakásunk, hatalmas nagy kupac

ami fontos, fontos volt, vagy fontos lesz még , az az.

szép ez mind és kell is nekem, oda sosem adnám

de kell a francnak akkor hogyha egyedül vigyáznám.

-------------------------------------------------------------

Új szó, új sor, új vers, ez már újabb szöveg

francnak írtam, hülyeséget csak hülyeség követ.

megmutatni nem akartam, őszinte már voltam

túlzottan és nagyon sokszor véletlen bántóan.

most meg ülök lenn az ágyon, itt lehetnél te is

átugrok a boltba hozok csirkét gombát meg rizst

megfőzném és megfőznéd, de nem is az a lényeg

szarok én a jó kajába, itt vagy - ez lenne a lényeg.

de ezt korántsem mondhatom, ez csak fantázia

az, hogy erre gondolok fergeteges hiba

emlékkép meg minden franc, hátra kéne hagynom

de akárhogy is igyekszek, tényleg nem akarom.

minap épp megláttam azt, azt a kicsi követ

aminek az anyaga egy lyukacsos szövet

abból ígértem én neked gyűrűt, következőt

megfogtam a kezembe, néztem értetlenül

hogy abban egy kis lyuk van, már alapból benne

mondom nem kell majd túl sokat farigcsálnom vele

alighogy ezt kigondoltam csak úgy egyszer hirtelen

kettőbe tört az a kavics, mintegy szívtelen

ember, aki én is lennék, ha csak nem érezném

ezekután azt, hogy sorsom mellé térdepelnék

szívesen és lerogynék és elfogadnám, maradnék mellette

de mégis közben folytonosan az jár a fejembe

hogy persze, ez csak véletlen, nem jelenthet semmit

egy kő, mint száz, a tengerben amúgy is van másik

azért tört el, mert lyukacsos volt az egész teste

nem azért mert esetleg Isten ezt így rendelte

bízom, látom magam előtt azt, hogy mégis nézel

mosolyogva, átgondolva, határozott ízzel

s azt mondod majd egyszer nekem egyenesen, igazán

hogy mindhiába, nincs szerelem, azért mégsem hagynám

veszendőbe azt hogy mi mit csináltunk ketten

s mit fogunk még, mit fogunk még helyrehozni szebben,

mint ahogy az ilyesmiket eddig megpróbáltuk

aztán majd az érzéseket nem hiába várjuk

kialakul, megérik és mélyebb lesz, mint egyszer

amikor még azt gondoltuk, ennél már csak lejjebb

mehetnek a dolgaink, s újból azt elérni

úgy gondoltuk nem fog menni - igazából én is

ezt láttam és bátortalan próbálkoztam nyáron

hiába csak szám volt nagy, igazából rámolt

ki az aggodalom, hogy hogy oldjuk ezt majd meg

de ha bele gondolok: nincs olyan, hogy nem megy.

nem azért nem fogadom el, mert rossz, hogy ez tönkrement

nem is azért, mert hiábavaló volt a küzdelem

nem is azért, mert csalódtam nagyot, hogy nem sikerült

nem is azért, mert egy újabb kapcsolat terült

ki az ágyon, el magában

reményvesztve egy tál salátában

ami romlik, egyre csak lepi a penész

s hiába, nekünk ki kell lépni, mert ezzel együtt nehéz

lenne ott maradni, eltakarna minket is

a sok kosz és rothadó bacilus is

Szóval erről nincs szó, nem kell a kapcsolat

egy valami van, ami hiányzik ha itthagy

Nem mondom, hogy szerelem kell

szex vagy párkapcsolat

inkább azzal fejezem,

hogy ami kell, az te vagy.

Egyébként csak összeettem mindenféle zöldséget.

Kérem a moderátorokat, ne haragudjonak meg a buta megnyilvánulásomért, csak közösségkovácsoló tevékenységet szerettem volna folytatni.