Mire megtanulunk pasizni, már nem kell a tudás. Csak nekem idegesítő?

Az elmúlt 3-4 évben, már nagyon jól átlátok a pasik tettein, mondandóján, tudok olvasni a sorok között. Azt is látom mi van egy-egy mosoly mögött. Többnyire.

De már nincs rá szükség, van párom.

Ellenben, húgommal és a barátnőimmel.

Rémesen naivavak és nem akarnak tőlem tanácsot elfogadni. Pedig ők siránkoznak nekem, nem én kérdezem.

Sokszor csak fogom a fejem.

Mert egyszerűen nem igaz, hogy fekete-fehér szitukat nem vesznek észre. Vagy éppen gyerekesen viselkedő, önző alakoknak dőlnek be.

Jó, persze,lehet mondani, hogy picikét irigy vagyok. Hiányzik az az izgalom, amit a megismerkedésnek ez a fajta játszadozása nyújt.

Nektek nem idegesítő az ilyesmi, párkapcsolatban élő csajok?

Vagy nektek? Párkapcsolatban élő férfiak?