Más is van hasonló helyzetben?

Nekem is most egy ilyen fázisom van.

22/F

Én óvoda óta járok hasonló cipőben. Ott még lett egy nagyon jó barátnőm, sülve-főve együtt voltunk egészen 8. végéig. Aztán külön váltak útjaink, megszakadt a kapcsolat. És bár ma is el tudunk beszélni, ha éppen úgy van, de ilyen kb egy évben egyszer történik, illetve sok év kimaradt, amiket nem igazán tudunk bepótolni... Szóval ha most bármi problémám lenne, nem érezném azt, hogy ő az akihez fordulhatok. Nagyjából senkihez... Rajta kívül pedig olyan "barátaim" voltak, akiknek ha már nem állt érdekükben, akkor máris nem voltak a barátaim. :( tudom mit érzel, rengetegszer volt emiatt problémám, iskolaváltás, stb... sehol sem volt jó. Elég szörnyű.

Valami csoda folytán lassan 1 éve párkapcsolatban vagyok, de sokszor érzem magam kellemetlenül, rosszul amiatt, hogy neki pl tök jó a családja, naponta legalább 3-szor beszélnek telefonon, van rengeteg barátja, nekem pedig a családom is olyan amilyen... és barátaim sincsenek kb csak ő.

A legrosszabb az, hogy nem értettem, hogy mit rontok el pl középsuliban is, vagy miért van ez így... tényleg egy csettintésre ugrottam, ha szükségük volt rám, viszont ha nekem kellett volna lelki támasz, "nem érek rá" "most nincs kedvem" "majd inkább jövőhéten" (amiből szintén nem lett semmi) Olyan is volt, hogy megbeszéltük, hogy elmegyünk x napon y helyre, aztán annyi sem volt benne, hogy írjon, hogy nem jön, kikapcsolta a telefont stb, és ennyivel elintézte...

Bennem mindig az tartotta, tartja a lelket, hogy az élet nem lehet ennyire sz*r kell, muszáj, hogy tartogasson valami jót is.

21/L