Ti bántátok már meg, hogy végül nem kezdeményeztetek egy adott személynél?

Igen, habár mostmár az egész osztályom utál...

többször is... de sohasem vagyok benne biztos hogy megbánom így elkövetem olyan 5-6 alkalommal...

Én valószínűleg életem szerelmét hagytam kisétálni az ajtón, mert nem voltam benne biztos akkor, hogy szeretem őt (most már ezerszer megbántam). Mondjuk 17 évesen "életem szerelme" egy kicsit merész fogalom, de annyira összeillettünk volna, hogy nem tudom elképzelni, hogy valami gond is lett volna..egyszóval igen, bántam már meg, nagyon.

Vagyis nem azt bántam meg, hogy nem kezdeményeztem, hanem amikor már tálcán volt előttem a lehetőség, hogy egy lépés (csók) volt már csak hátra, akkor hátráltam meg. 3. voltam.

Igen, bár tudom, hogy így volt helyes, de rettenetesen bánt, hogy még hasonló nővel sem fogok soha az életben találkozni mégegyszer, amilyen Ő volt...

Igen. Úgy érzem így utólag, hogy ott lett volna a lehetőség, és nem éltem vele, és már cseszhetem...

Igen , mert idővel rájön az ember , hogy még egy ,,nem" is jobb a ,,mi lett volna ha ..." -nál :)