A lányok ilyen könnyen eldobják azt, aki ismerkedéskor valamin "elbukik", még ha vágytak is a pasira sokáig?

Nos, most leszek olyan türelmes - vagy inkább h_ülye (:D), hogy írok egy hosszabb választ, összefoglalom azt, ami az elmúlt pár évben történt velem párkapcsolati téren. Csakhogy lássátok, hogy milyen "buta ösztönlény" vagyok. Remélem, figyelitek még a kérdést. :)

Szóval...

Velem is volt olyan, hogy sokáig vártam valakire. Megismertem az illetőt egy kicsit halkszavú, RENDES, KEDVES, egyedi srácként, akinek eszméletlen abszurd, néha-néha betegesen jó humora volt. Külsőre is pont az ízlésemnek megfelelt, tökéletesnek láttam - más ezt nem erősítette meg, szóval nem izomagyú címlapfiút kell elképzelni.

Találkozgattunk, nyár volt, alakult a dolog, de közbeszólt az, hogy 160 km volt köztünk, és év közben nem tudtuk volna megoldani, hogy elég gyakran találkozzunk, ezért akkor nem gabalyodtunk már össze végleg, nyár végén megbeszéltük, hogy befejezzük.

Épp ekkor kezdte az utolsó évét egy technikumban, és megígérte, hogy jelentkezik egyetemre, így egy városba kerülhetünk, és együtt lehetünk. Ez kvázi egy ígéret volt, ezért én is megígértem, hogy megvárom őt.

Nekem semmi nehézséget nem okozott, hogy várjak rá egy évet, viszont neki már decemberben lett más barátnője, méghozzá egy idegesítő tinilány, és állandóan láttam fb-on a nyáladzást. Én nem adtam fel, hanem reménykedtem, hogy jövő őszig szétmennek. Eközben a lányka tudomást szerzett rólam, és féltékeny, fenyegető levelekkel bombázott, keverte a sz_art, de én még ezt is lerendeztem, nem menekültem.

Végül nem vették fel Pestre egyetemre, csak másik városba, viszont engem nem érdekelt, én már annyira kivoltam, hogy bármit megtetettem volna már, vállaltam volna az utazást is. Ő közben szakított a barátnőjével, majd bevallottam, hogy végig az volt a terve, hogy velem lesz, mert engem szeret meg stb., csak hát sajnos nem vették fel blabla. Végül ideutazott hozzám, itt aludt, csókolóztunk, majd 2 nap múlva kiderült, hogy nem is szakított a barátnőjével, és vele maradt. A másik probléma meg az volt, hogy a nyoma nem volt benne annak a srácnak, aki 1 éve volt. Piszkált, bántott, kritizált folyamatosan, valamint kezdtem ráérezni, hogy ő csak dobálózott végig a "szerelekkel", míg én komolyan gondoltam. Én számon kértem rajta mindent, hogy miért kellett ezt tenni, miért tartott talonban, miért hazudozott, miért teszi ezt a barátnőjével is, de azt mondta, hogy nem vagyok az anyja, hogy számon kérhessem.

Nos, buta ösztönlény vagyok, amiért ezt a gyereket hagytam a fenébe? Pont, hogy a francnak nem kellett több megaláztatás.

Azóta persze, amióta nem kell nekem, időnként előkerül a semmiből, és próbálkozik nálam. Lehetne már bármi köztünk - mivel a barátnőjével csúnya, több mint tányértörős vége lett a kapcsolatuknak - de én semmi pénzért nem jönnék vele össze, pedig valamikor a világomat jelentette. ;)

Na, jöjjön egy másik példa:

Volt egy srác, akit ismertem már oviból, meg általános suliból, és nagyon jó pasi lett belőle, mindig felfigyeltem rá, amikor bicajoztam a környéken (itt lakik tőlem 5 percre). Facen is ismerősöm volt, normálisnak nézett ki az adatlapja alapján - már amennyire meg lehet állapítani az alapján - de barátnője volt, így nem jutott más, minthogy nézegessem a bringáról. :D

Viszont szakított a barátnőjével, és közvetlenül utána úgy alakult, hogy megismerkedtünk rendesen (ő kezdeményezte). Rendszeresen kimentünk sétálni akár éjjel is, rengeteget beszélgettünk. Nagyon rendes, érzékeny srác, szóval hozzájött a külső vonzalomhoz az is, hogy lelkileg is stimmelt minden.

Azt, ahogy ő elrontotta, mutogatni kellene. Végig úgy viselkedett, mintha akarna valami komolyat, mindig komolyan beszélgettünk, azt mondta, hogy csak komoly kapcsolatban gondolkozik...stb. Erre képes volt nekem benyögni azt, hogy ő szexre szeretne használni engem, hogy elfelejthesse a volt barátnőjét. Hát finoman, decensen küldtem el a fenébe, DE még így is a barátja maradtam, és hallgattam innentől kezdve a sirámait a volt nőjéről. Amikor túllépett rajta, már rendes kapcsolatot akart tőlem, de ezt nem úgy adta a tudtomra, hogy mondjuk elhívott volna valahová, ami nyilvánvaló, hogy randi, vagy esetleg udvarolt volna valahogy, hanem úgy, hogy elkezdett féltékenységi rohamokat produkálni minden pasira, akivel szóba mertem állni, valamint a sárga földig fikázta a volt szerelmeimet. Kapcsolati szándék kimutatása, udvarlás, kezdeményezés nuku. Az egyik barátnőmnek mondta el, hogy igaziból össze akart volna velem jönni. Jól csináltad, haver!

Ennek az eredménye az, hogy még mindig barátilag kedvelem, sőt, még mindig vonzó a külseje is, de annyit érzek iránta, mint FÉRFI iránt, mint egy darab kő iránt. Semmi.

Bizonyára ezért is én vagyok a buta ösztönlény. :)

Még tudnék mesélni hasonlóan épületes sztorikat, meg más jellegűeket is. Nemcsak a lányok tudnak erős facepalm mozzanatokat okozni a fiúknak, hanem fordítva is.

Nem láthattok bele minden szituba, hiába tűnik furcsának, ha egy lány leépít valakit, aki előtte nagyon tetszett neki, vszeg oka van ennek, és az adott srácnak lehetne némi önkritikája, és akkor rájöhetne, hogy mi az.

Aki meg azt állítja, hogy minden nőnek valami "alfhím" kell, aki veri őket, egyszerűen hazudik.

Nekem azóta lett barátom, aki kezdettől fogva tetszett, és úgy is maradt. Nos, ha egyszer is bunkó/agresszív lenne, vége is lenne ennek a kapcsolatnak, ennyi megsúgok. :) De szerencsére olyan a természete, hogy esélytelen, hogy így viselkedjen velem valaha is.

Néhány (vagy akár sok) buta liba miatt nem kellene leírni az egész női nemet.