Hogy lehetne ezt az ellentmondást feloldani?

Adott egy férfi, akit elég régóta és elég jól ismerek, minden szempontból ideális partnernek tartom az alapján, ahogy megismertem. Ő viszont csak távolról "csodál", mondván, nem elég jó hozzám... tudom, hogy odavan értem, ennek már nagyon sok jelét adta, de lépni nem mer. Nagyon sok biztatást adtam már neki, elég egyértelműen, de borzasztóan tartózkodó (sok csalódáson van már túl).

A gondom az, hogy ismerem magam annyira, hogy ha én kezdeményeznék nála direktben, akkor onnantól kezdve megszűnne a szememben férfi lenni. Szeretem, ha egy férfi "meghódít", adom én alá a lovat, csak legyen férfi és éreztesse, hogy nőnek tekint! (Ő ezt ugyan többször megtette, nem véletlenül vett le a lábamról, de csak kerülőutakon...) Most ott tartok, hogy hagyom a fenébe az egészet, de egyszerűen látom, érzékelem rajta, hogy ez fáj neki. Én akarnám őt, csak lépnie kéne...

Mi a csudát lehetne tenni?