Lányok válaszolnátok őszintén?

Saját magamról lenne szó, hogy kb. Mennyi esélyem lehet egy lánynál és ha valamin változtatnom kéne akkor min?

20 felett vagyok de még nem vagyok 25. Az a helyzet, hogy eléggé érzékeny vagyok lelkileg, bár ezt nem nagyon mutatom ki, főleg nem idegenek felé. Nagy az igazságérzetem és mindig segíteni akarok ha olyan helyzet adódik. Talán mert nekem soha nem segített senki és ezzel akarom megváltoztatni a világot... nem tudom. Pici koromtól kezdve leginkáb az ilyen technikai jellegű dolgok érdekeltek, azért ez az életemen meg is látszik valamennyire. Elektronika, informatika, autók, motorok, de még sok minden más is csak ezek a hangsúlyosabbak. Volt 1-2 szerelmem életem során, de valamivel komolyabb kapcsolat csak 19 és 22 éves koromban. Előtte inkáb ilyen gyerekszerelem meg ilyesmik. Tizenéves koromban úgy gondoltam, hogy én még nem vagyok elég érett egy komoly kapcsolathoz, bár érdekeltek a lányok amióta az eszemet tudom, a szexuális témák is, de nekem mindig fontos volt mellé a szerelem és az őszinteség is. Nem tudtam volna csak azért hazudni egy lánynak soha, hogy lefeküdjek vele. Mire "felnőttem" agyban és úgy gondoltam, hogy ideje lenne megpróbálni egy komolyabb kapcsolatot (ha találok megfelelő lányt), addigra történtek dolgok amik áthúzták a számításaim. Tini kromban volt 1-2 pattanásom, de hát kinek nem. Csakhogy ezek egy része megmaradt és nemm olyan rég kiderült, hogy ez egy allergiához hasonló dolog miatt van, sok ételben vannak olyan anyagok amik kiválthatják. Nem annyira vészes a dolog de sajnos van a vállamon meg a karomon pár helyen leginkább. Ezzel küzdök jó pár éve és kiderült, hogy kb. 1 millió forintból 5 év alatt 80%-os valószínűséggel meggyógyítható. Ez egy nagyon nagy lelki sokk volt számomra, gondolhathátok.. főleg a mai világban. Aztán még nem beszéltem a kiskori traumákról ahogy vert az anyám meg az apám, nem volt senki aki segített volna vagy akire számíthattam volna, sok balesetem is volt nekem is illetve voltak mások akiket láttam megsérülni, meghalni (volt aki a kezem között) és ezek mind-mind hagytak lelki nyomokat. Túléltem, megerősödtem. De ezt a betegséget nagyon nehéz lesz meggyógyítani. Egyébként lehet vele élni simán csak leginkább az esztétikai dolgok miatt szörnyű nekem lelkileg. Ha lebarnulok a napon vagy messzebbről nézve nem annyira látszik. Nem vagyok túl nagy darab sem, 68 kg és 180cm. Csontsovány sem vagyok de egy olyan 80 kg szeretnék azért lenni. Csak az a gond, hogy szinte alig van amit megehetek és így nehéz. Ezen kívül elég sok lánnyal beszélgettem itt neten is és sokan a személyiségembe beleszerettek, csak mindenki több 100km-re van. A valóságban is elvagyok úgy a lányokkal, azt mondják okos vagyok meg kedves meg jófej meg ilyenek. Vigyázok rájuk, szeretem egyébként az emberek többségét. Nagyon ritkán járok bulizni, max ha viszek valakit. Inkább haverokkal, barátokkal beülünk egy étterembe, büfébe, gyrososhoz, sörözőbe, stb. Elbeszélgetni. Vagy kimegyünk a hegyre bográcsozni, sütögetni, stb. Szeretek a csillagok alatt beszélgetni a barátaimmal -akár fiúk, akár lányok-. Vannak a környéken kilátók meg ilyesmi helyek ahova szeretek elmenni ismerősökkel beszélgetni. Azt mondják tök normális vagyok, tényleg segítek akinek tudok és idegenekkel is leállok beszélgetni ha épp ugy adódik. Nem cigizem, nem drogozom, nem iszom alkoholt, próbálok egészségesen élni. Arcom teljesen átlagos, rövid haj, zöld szem semmi extra. Ugye alkatra sem, de páva sem vagyok vagy semmi ilyesmi.

Leginkább ez a külső dolog ami bánt, emiatt nem is nagyon merek rövidujjú ingben vagy pólóban társaságba menni. Ez egy nagyon nagy csapás nekem, úgy érzem, pedig egyébként tényleg szerintem abszolut nem vagyok más mint az emberek egy része. Mivel még diákhitelem is van, így sajnos nem mostanában lesz lehetőségem ezt a dolgot teljesen meggyógyítani de az idő meg közben telik és ha valakivel beszélgetek is, kérdezik hogy egy ilyen fiúnak hogyhogy nincs barátnője? Hát így. Emiatt. Nem is nagyon merek a valóságban komolyabban ismerkedni és nem is járok ilyen helyekre mert falusi gyerek vagyok és amikor ilyen helyre kerülök ahol többen vannak akkor mindig azt látom, hogy kigyúrt emberek, fizikailag tök egészségesnek tűnnek (persze mentálisan általában nem azok), de sok esetben bunkók, lenéznek másokat, stb. Persze mindig van kivétel, a barátaim közül is tudnék mondani. Vidám vagyok egyébként általában még ezek ellenére is, néha én is benne vagyok kisebb hülyeségekben de általában a társaságban én vagyok az őrangyal :) mivel pici faluban élek, így lehetőségem is kevesebb van egy városihoz képest, viszont az értékrendem is sokmindenben eltér tőlük. Próbálok becsületes maradni, a nőket, lányokat tisztelem, az ígéretem betartom, stb... szerintetek?