Miért volt második randi, ha az első után tudta, hogy nem lehet semmi?

Voltam egy rendezvényen a barátnőmmel, ahol láttam egy lányt, és szemmel láthatóan ő is látott engem. Mondhatni a körülményekhez képest sokat szemeztünk. Másnap megkerestem a lány facebookon, és elkezdtünk chatelni. Igen, úgy, hogy van barátnőm, és ezt ő is tudta, mert látta. Ezzel a ténnyel erkölcsi oldalról nem kell foglalkozni, de később még fontos infó lesz.

Alap infókat kérdezett a bnőmről, amíg chateltünk, mióta vagyunk együtt, együtt élünk-e, milyen a kapcsolat. Nem titkoltam semmit, mindent tök őszintén elmondtam. (fyi: 8 éve vagyunk együtt, együtt élünk)

Elhívtam a lányt egy kávéra, ő meg szívesen elfogadta a meghívást. Találkoztunk, és beszélgettünk 1,5 órát. Szerintem jól sikerült a találka, nem éreztem volna, hogy a lány rosszul érzi magát, vagy hogy kellemetlen neki a társaságom, így aznap este még felhívtam, és megkérdeztem, hogy mit szólna egy második alkalomhoz. A meghívás ismét el lett fogadva. Gondoltam, hogy nyeregben vagyok, de nem akartam semmit csinálni, mert van bnőm, csak ki akartam deríteni a lány szándékait (meg a sajátjaimat is).

Megvolt a 2. randi, jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk, stb...

Gondoltam, ha volt második, miért ne lenne 3. találkozó, elvégre én is azt akartam kitalálni, hogy mi az, amit akarok tulajdonképpen.

A lány ekkor közölte, hogy nem tudja hova tart ez az egész ismerkedős dolog, de ne értsem félre. Jól érzi magát velem, és szívesen találkozik velem még többet is, de az első után ő már tudta, hogy nem lehet köztünk semmi.

Irtóra felidegesít a dolog, mert nincs azzal semmi baj, ha valakinek nem jön be a másik, de akkor már az első randi után lekoptatom, nem fogadom el a második lehetőséget.

Indoklást nem kaptam, hogy mi az, amiért nem akar tőlem többet, de azt mondta, ha én lennék a nagy Ő, akkor azt érezné, és bajban lenne, mert senki sem akar bnős pasit, illetve olyat sem, aki most jött ki egy 8 éves kapcsolatból.

Továbbá közölte, hogy nagyon jól érzi velem magát, és kellemes társaság vagyok, és hogy ettől még szívesen találkozik velem a továbbiakban is.

Mondtam, hogy oké, elfogadom, én se tudom magam részéről, hogy mit is akarnék tőle, elvonatkoztatva a ténytől, hogy van barátnőm, vagy nincs. Erre beleszőtte a mondandójába, hogy ettől a ténytől nagyon nehéz elvonatkoztatni, de jelzi, hogy nem akar lekoptatni annak ellenére, hogy nem lehet köztünk semmi!

Teljesen képtelen vagyok felfogni, hogy mi az, amiért pattintva lettem.

Első elképzelés: valóban amit mond, nem jövök be neki, nem tudna elképzelni többet kettőnk között, de élvezi a társaságom, és találkozhatunk még.

Ellenérv: Ha valakit csak 2 hete ismerek, és tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, nem mondom neki, hogy kellemes társaság, és találkozhatunk még, mert egyértelmű volt, hogy nem a baráti körünket akarjuk bővíteni. Egyikünk sem. Pláne nem mondom meg a másiknak direkt, hogy nem akarja megszakítani a kapcsolatot, pusztán nem lehet ennél több.

Második elképzelés: Nem tud elvonatkoztatni attól, hogy van barátnőm, és mielőtt érzelmi válságba sodorná magát, kihátrál az egészből.

Ellenérv: Erre nem jó megoldás, ha továbbra is beszélünk, és találkozunk.

Nem áll össze az egész... Ha a külsőm nem tetszik neki, akkor már az első találkozót se fogadja el, hisz látott már előtte személyesen. Ha a személyiségem nem tetszik neki, akkor nem fogadja el a második randi meghívást, mert nem akarok olyannal másodjára is 2 órát beszélgetni, akinek a személyiségét nem tudom elfogadni.

Szerintetek mit csináljak? Keressem még a társaságát, hátha kitalálok a Friend Zone-ból, vagy hagyjam az egészet a francba, és ne keressem többet a társaságát?