Tudnátok pár dologra választ adni? Kinél, hogyan kezdődött, mit érzett, miket élt át, hogyan vallotta be önmagának, és környezetének? Többi lent.

Csak azért, mert a fiúkban csalódtál eddig nem biztos, hogy a saját nemedhez vonzódsz.

Nem kizárt mondjuk, de ennyiből szerintem még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Hát én már 12 éves korom körül éreztem, hogy a fiúk tetszenek és mostanra fogadtam el. Be még nem vallottam senkinek, bár egyik haveromhoz most elég közel kerültem, neki lehet hogy bevallom, mert valószínüleg ő is érez valamit.

18/F (meleg)

én is ugyanezen mentem keresztül, mint te. Nekem az első év borzasztó félelemben telt, nekem nehezítette a helyzetemet hogy nekem volt egy hosszútávú kapcsolatom a pasimmal. Több mint 1 évbe telt míg vettem a bátorságot és elhagytam a csávót (sosem mondtam meg neki az igazi okot)

ez az egy év alatt sokat foglalkoztam azzal hogy valójában mit is akarok vagy milyen is vagyok én.

Először azt hittem csak nő közelségére vágyom. amikor arra gondoltam hogy ki*nyalnám-e, akkor valami negatív érzés kapott el,és elképzelhetetlennek tartottam hogy. Aztán szépen lassan kezdtem legyőzni a gátlásokat, már kezdtem rájönni hogy mindez a neveltetésem miatt van.

Most eljutottam arra a pontra hogy rájöttem sosem élveztem annyira a szexet pasikkal mint amennyire kellene és készen állok arra, hogy testileg lelkileg belevágjak egy kapcsolatba nővel.

Én 15 évesen tök természetesen fogadtam, hogy teljes mértékig beleszerettem egy leszbikus lányba :D Utólag megdöbbentő, mennyire nem paráztam az ügyön. 16 voltam, mikor össze is jöttünk, sokáig együtt is voltunk, semmi bajom nem volt a leszbikusságommal, és a barátaimnak se, teljesen elfogadták.

Még kisebb koromban az egyik barátommal elkezdtünk "járni" de rájöttem, hogy nem nagyon szeretném a kezét fogni meg semmi ilyesmi, szóval egyszerűen szétmentünk. Akkor olyan 14 éves voltam, és egyáltalán nem fogtam gyanút, pedig azért ez már egy jel volt.

Másik jel volt, hogy mindig is érdekeltek a leszbikusok, a leszbikus könyvek, képek, történetek és hát igen mikor néha pornót néztem az is leszbi volt...

Mindig éreztem, hogy érdekelnek a lányok, de azt hittem, hogy biszex vagyok. Az első barátnőmmel való szakítás után volt pár elég erőltetett és rettentő rövid kísérletem srácokkal (szórakozóhelyen, táncolás, smárolás ilyesmi). De ezek csak azért, hogy ne mondhassa senki, hogy én nem próbáltam meg, de igazából én tudtam, hogy annak semmi értelme.

Később beleszerettem a mostani barátnőmbe, és nagyon jól megvagyunk már majdnem két éve :)

Hát ennyi az én "ébredés" sztorim :D

20/L/L

Szia! Bocsi, de elég hosszúra sikerült. Nagyjából hasonlít a sztorim a tiédre. Kiskoromban is mindig fiús játékokkal játszottam és nem rajongtam a csajos ruhákért, a mai napig ha nem muszáj, nem hordok szoknyát, pedig anyukám eléggé lányosnak nevelt. Általánosban fura mód nem sikerült kijönnöm a lányokkal, de valahogy a fiúkkal való focizást jobban is élveztem. Hogy pontosan mikor kezdtem rájönni, hogy biszex vagyok, az körülbelül 13 éves korom körül volt, mikor elég sokat olavstam neten mindenfélét és az egészből azt sikerült leszűrnöm, hogy ha fiús vagyok, akkor leszbi vagyok, noha nem így gondoltam. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy nekem pasim lesz. De közben főként leszbi pornót néztem, ha épp néztem ill. leszbikus történeteket olvastam. 17 éves koromban volt két rövidebb kapcsolatom fiúkkal, amik nem voltak rosszak, rendesek voltak a srácok, csak nem mondhatnám, hogy annyira oda voltam, mint a nagykönyvben. Orgazmusom sem volt velük, bár nem feküdtem le velük. Aztán ezeknek hamar vége is szakadt, mert szerencsémre pont két olyanba futottam bele, akik mégis mást szeretnek és meg sem viselt egyik sem. Aztán volt időm gondolkozni és rájöttem, hogy régebben volt egy különtanárom, 16 évesen, egy akkor 20 év körüli lány, akivel nagyon jóba lettünk, én tudtam, hogy pasija volt, de nekem ő sokat jelentett és mikor itthon elég sok probléma volt csak vele tudtam megbeszélni, éreztem, hogy szükségem van rá, de ez sosem teljesült, és ekkor még én sem fogadtam el, pedig már régen ott volt bennem, hogy esetleg leszbi vagy biszex vagyok. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt az életemből, ezt úgy kell érteni, hogy a facebooktól a viberig, a telefonon át, mindenütt elérhetetlenné vált számomra, ahol lehetett le is tiltott. Komolyan hónapokig tartott megemésztenem. Aztán időközben volt még másik két csaj is, akikkel el tudtam volna képzelni valamit, egyikükkel egy buliban egymás karjaiban is aludtunk, de később kiderült, hogy ők ezt nem tudják elképzelni és hogy ez mind az alkohol miatt volt. Nemrég pedig összejöttem a jelenlegi barátnőmmel. Én ilyen boldog sosem voltam még. Sikerült átélnem vele első orgazmusomat szex közben és hihetetlen, hogy milyen erők tombolnak bennünk. Én azt sem tudtam elképzelni, hogy van olyan ember akivel ennyire egyforma nézeteink vannak és össze se veszünk semmin. És végre van partnerem abban, hogy szórakoztató dolgokat csináljak, hogy önmagam lehessek, aki előtt nem kell megjátszanom magam. A családokkal meg persze van egy kis probléma. Apukám elég homofób volt, sajnos meghalt és anyukám jelenlegi párja is eléggé ilyen. Anyát nem tudom mit szólna, de így a férfiak nyomásában valószínűleg nem lenne túl pozitív a reakció, ezért nem is tervezem a közeljövőben elmondani nekik. A barátnőmnek meg még párkapcsolata sem volt, viszont azt tapasztaltam eddig, hogy elég elfogadó szülei vannak, bár ők sem tudják még. A barátaink közül meg páran tudják és el is fogadják. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ki is vagyok én és milyen is a beállítottságom, csak azt tudom, hogy most egy lánnyal nagyon jól érzem magam. EZ lett volna az én történetem és remélem legalább egy csipetnyit hasznos volt számodra.

18/L