Tényleg szégyellni való egy csendesebb lány?

Kicsit csendesebb típus vagyok, nehezebben oldódok fel, mert durván neveltek, rettegésben töltöttem a gyerekkorom.

Nem vagyok teljesen antiszoc, szeretem a társaságot, szórakozni, beszélgetni, csak nem jár folyton a szám. Egyedül laktam mostanáig, jövő hónapban összeköltözünk a barátommal. Bemutatott a barátainak, akik már mind ismertél egymást, de én őket nem.

Egy két szót váltottam velük, illedelmes voltam, de inkább figyeltem, kit szólíthatnék meg, kivel lehet meg a közös hang. Továbbá nehézséget okozott, jogy egy általam nem folyékonyan beszélt nyelven folyt a társalgás. Egy srác szimpi volt, de ügyet sem vetett rám.

A barátom később nagyon leszidott, hogy bunkó voltam, valamint nem köszöntem megkülön a vacsorát a két srácnak, akik főztek. Az egyik vérigsértődött.

Tegnap az egyik sráccal már beszélgettem, ő már szimpatikus volt legelőször is. A barátom még ìgy sem volt elégedett, mert ez csak egy srác, és az egyetem, nemzetiségi kérdés és a munka a legunalmasabb témák, miért erről beszéltünk. Mind ketten más nemzetiségűként élünk egy idegen országban, jólesett kibeszélni a témát.

Rajtam kívül egy lány van még itt, a barátom exe. Mindenki imádja. 21 éves, de 16nak néz ki, és 5 évesként viselkedik. Mindenkit puszilgat, ölelget. Ha látja, hogy valaki eszik valamit, elveszi, megkóstolja. Ha ízlik neki, megeszi, ha nem, visszaadja. Így fejeződött be idő előtt a reggelim.

Meg mindenkinek rajzol a kezére, bújik mindenkihez, akár egy kiscica. Mindenki imádja, mert cuki.

A barátom szerint ő sokkal jobb, mint én, mert én bunkó vagyok.

Tényleg az lennék?

20l