A visszafogott lányok, miért annyira zárkózottak?

Gondolom mindenkinek meg van rá a saját oka. Engem pl tipikusan ebbe a kategóriába sorolnak, amit minden gond nélkül elfogadok, de nem arról van szó, hogy félnék vagy valami. Azért vagyok zárkózott, mert fáraszt, idegesít ha túl sokat akarnak tőlem. Ha az illető jobban nyomul mint amire az ismeretségünk mértéke okot adna, az egyszerűen fárasztó. Olyankor úgy érzem megfulladok, bezárnak és nem jut időm a saját kis fontos dolgaimra. Meg nem érzem szükségét, hogy folyton beszéljek. Bár tudok csacsogni nagyon ha akarok, de az esetek többségében ez is inkább fáraszt. Nem bírom a váratlan dolgokat. Nekem senki nem mondja, hogy 5 perc múlva felugrik hozzám, vagy szervezzen nekem programokat csak úgy. Ez lehet annyi is, hogy pont akkor akar a világ nagy dolgairól beszélgetni neten amikor én valami mást csinálok. Utálom ha kizökkentenek a ritmusomból. Jól érzem magam egyedül, csöndben. Lehet furán hangzik, de vannak ilyen emberek. Az emberek pedig nem gondolatolvasók. Főleg nem 3-4 beszélgetés után, nem fogják kitalálni, hogy te szeretnéd, hogy xy dolgot mondjanak neked. Lehet, hogy ők teljesen meg vannak elégedve magukkal, hogy milyen jól elbeszélgettek veled, és azt hiszik, hogy ezt te is érzed.

Amúgy meg még egy apócska tipp: ne feltételezd, hogy nekik borzalmas életük van és minden este zokogva borulnak az ágyba és te lehetsz a megmentőjük akinek kötelessége kirángatni őket ebből a horrorból. Csak azért mert valaki nem olyan mint te vagy, nem átlagos, még nem biztos, hogy rossz neki. Senki sem akar olyannal barátkozni, aki lesajnálja.

Ezt pedig az elhívással kapcsolatban:

[link]

Egyáltalán nem vagyok hangulat ember, sőt sokkal inkább reálisan gondolkozó, nem igazán tud kizökkenteni semmi. Biztos vagyok benne, hogy sokan hidegnek is tartanak. xD Az extrovertált személyek azok akikre jobban illik a hangulat ember jelző.

De látod nagyon nehéz megérteni a másik félt, mert én egyáltlaán nem arra gondoltam, hogy te idegenekhez odamész és rájuk tapadsz mint egy pióca. Csak te meg azt érted meg nehezen ezek szerint, hogy vannak olyan emberek akiknek más az ingerküszöbük, mint neked, és ezzel nem megsérteni akarnak. Hogy egy személyes példával éljek, múltkor találkoztam egy fiúbarátommal, és fél napig együtt voltunk, tök jó volt stb, de mégis visszautasítottam, hogy kocsival hazavigyen, mert én erre előtte nem is gondoltam, nem készültem fel rá lelkiekben, magyarán kizökkentettek abból, hogy az előre eltervezett találkozás, majd xy időben elválás terve megváltozott. Túl sok lett volna. Na most tudom, hogy ez egy más típusú ember szemében lehetetlen apróság. Tudom, hogy ez nekik kellemetlen lehet, nekem is nehéz kifejezni magam, mert nem akarom megbántani őket (lehet ezért sem mondják meg neked mindig őszintén, hogy zavarod-e őket), ugyanakkor megváltozni sem fogok, mert ilyen vagyok.

Amúgy pedig hiszed vagy nem, de egyáltalán nem hősködök semmivel. Az viszont valóban nagyon zavar, amikor az embereknek meg sem fordul a fejében, hogy valaki nagyon egyszerűen, plain and simple olyan/arra vágyik/azt gondolja amit mond. Csak így minden hátsó szándék és gondolat nélkül. Tudom, hogy ha valaki különbözik tőled, akkor nehéz a helyébe képzelni magad, de legalább elfogadni a tényt, hogy olyan is létezik... Az olyan unalmas hozzállás, hogy 'hö márpedig xy dolgot mindenki akar, mert én akarom, meg a szomszéd is akarja, meg mindenki így csinálja mindig, azóval ha különbözöl, akkor biztos te nem mondasz igazat'. Amúgy pedig nem is tudom, hogy jön ide a szőke herceg, mert bár tényleg nem vágyom ilyesmire, de az első kommentemben egyáltalán nem erről beszéltem, hanem arról, hogy vannak emberek akik más mennyiségű vagy milyenségű kapcsolattartásra vágynak, de attól még lehetnek ugyanolyan boldogok.