Mit tehetnék? (bővebben lent)

Szóval van egy fiú, akivel nyár előtt nagyon jól kijöttem, szerelmes volt belém, és nekem is tetszett. Mindennap együtt jártunk haza, sokat beszélgettünk. A nyáron, csak interneten keresztül tudtunk kommunikálni, és egyik nap kiderült, hogy szeret engem (igen, nekem eddig nem esett le). Azt állította, iskola kezdésig kibírjuk. Egyértelmű jeleket adott arról, hogy össze akar jönni velem, és szeret engem. Csak hogy semmi nem történt. Először került engem, majd újra szót váltottunk egymással, de úgy, mint ha mi sem történt volna. Többek kérdezték már tőle, hogy bejövök-e neki, de azt mondta nem. Nem is nagyon tanúsított efelé semmit, nem vártunk egymásra, nem mentünk haza együtt, és nem vagyunk olyan sokat egymással. Viszont észrevettem, hogy szokott nézni (pl. órákon, ebédnél), és ilyenkor találkozik a szemünk. Eleinte egyszer kedves volt velem, majd egyszer bunkó. De mostanában egyre többet szokott nézni, egyre többet beszélünk. És ha eddig nem lett volna elég bonyolult a sztori, itt van egy újabb akadály: Egy másik srác, aki régóta szerelmes volt belém, az első srác legjobb haverja. A nyár előtt, az első srác (akit szeretek) össze akart hozni vele, de tudtára adtam, hogy nekem nem jön be. A nyáron, azt kérdezgette, mit mondjunk neki, hogy mi most össze jövünk. Oké, értem, a legjobb haverja. Időközben, nyár után a második srác elmondta, hogy már nem szeret engem (bár én nem hiszem, hogy így lenne, hiszen ilyen gyorsan nem lehet kiszeretni valakiből), utalva arra, hogy mi ketten... (mivel tudja, hogy mi ketten szerettük egymást) Nem tudom, hogy a (z első) srác mit érezhet, számtalan esetet vázoltam már fel: Még mindig szeret, csak a másik srác miatt nem történik semmi? Vagy egyszerűen csak hülyített a nyáron? (bár ebben már nem sok reményt látok) Nem tudom, hogy most mi is van, és nem tudom mit tegyek. Mielőtt valaki azt írná, felejtsem el a srácot, megpróbáltam. Nem ment. El tudom rejteni az érzést, hogy szeretem, hisz eddig is ez volt, de meddig? És az is gátol dolgokban, hogy osztálytársak vagyunk. És bár "házi nyúlra nem lövünk", de az érzéseimnek nem tudok gátat szabni. Mit tehetnék? Normális válaszokat! És bocsi a regényért..