Azon a napon, mikor megismertétek a párotokat, volt valami megérzésetek vagy hasonló? Milyen napotok volt akkor egyáltalán?

Igen, pedig akkor egyáltalán nem gondoltam volna hogy összejövünk csak mikor megláttam először arra gondoltam Hmmm milyen csinos lány biztos nem vagyok az esete.

fél éve vagyunk együtt

Semmi megérzés nem volt, átlagos napnak indult. Csak úgy egymás mellé keveredtünk, beszélgettünk pár szót, de amúgy semmi különös, eszünkbe sem jutott, hogy valaha is lesz köztünk valami. Később alakult ki a szerelem.

Öt éve vagyunk házasok.

pocsék egy nap volt. havaseső, jég az úton, menni alig lehetett, hideg szél, pfej... ráadásul el se akartam menni a randira (részben ezért, ki szeret ilyen időben kilépni otthonról???), de végül egy belső sugallatt (azaz, a lelkiismeretem, hogy de hát nem illik lemondani utolsó pillanatban) végül rávett, hogy ne lustán feküdjek az ágyban otthon, hanem igenis menjek el, nem fogom megbánni, megéri (az eszem pont az ellenkezőjét mondta,de hát én mindig is tudtam, hogy az ösztöneim/megérzéseim okosabbak), szóval elmentem..

ez volt lassan másfél éve. :) dúl a szerelem, és csodálatos a kapcsolatunk :)

:D :D

Ez a Pityubá nem normális :D

Hm, hát, mi a neten ismerkedtünk meg, és arról a napról, amikor elkezdtünk levelezni, csak annyi maradt meg, hogy péntek volt, szóval valószínűleg jó napom volt :) Október eleje volt és egészen meleg még:) Vasárnap randiztunk először, aznap esett és délelőtt a szüleimnél voltam, akik tuti összevesztek valamin (mint mindig), de mivel egész nap iszonyatosan izgultam a randi miatt, így nem is figyeltem rájuk. Az eső zavart, utálom a locspocst.

Este, amikor jött felém az utcán, abban az egyben biztos voltam, hogy ez valami nagyon különleges dolog lesz :)

Másfél éve vagyunk együtt, nyáron költözünk össze :)

26N 27F

Hát mi anno szalagavató napján ismertük meg egymást, külsős volt, de sok volt a lány nálunk, érdekes mód, akkor már kicsit megakadt a szemem rajta, de semmi különös...eszem ágában nem volt bevágódni.

Az afteren folyamatosan a közelünkben volt, aztán teljesen elvesztettük, végül 3-4 óra kergetőzés után ő maga hívott táncolni, nem próbálkozott, rendes volt, de amikor indultam haza abban a pillanatban amikor rám adta a kabátot... az a mozdulat tetszett meg a legjobban, ott azért megdobbant a szívem... aztán sikerült normális körülmények között is találkozni, és ott egyértelmű volt már, hogy valami lesz.

Lehet, hogy egyeseknek egy kabátfeltevéstől nem száll el az agya, de szerintem korántsem természetes ez a mai világban, és nekem ez valahogy plusz pont volt :)