Ha megsértem egy férfi önérzetét vagy megbántom azt hogyan tudom kijavitani? Mindig utálni fog utána vagy van még esély, hogy kedveljen?

Nagyon nehezen. Egy igazi férfi (nem egy "bármit elviselek csak végre legyen valaki a barátnőm" tipusú pasi)

ezt nagyon nehezen nyeli le, és sokszor évekig is elmékezni fog rá.

De attól is függ, hogy mennyire sikerült beletrafálni a lelki világába.

Nekem már mondott olyat nő, (exem) hogy ott helyben a cukrászda közepén felálltam, és szakitottam vele,

és 15 éve nem tudom neki megbocsájtani. Ő pedig nagyon sokat pedálozott. (az megint másik kérdés, hogy fogalma nem volt arról

hogy amit mond mennyire sértő, és később békülésként beszólt még két olyat, hogy csak az

önuralmamon múlt, hogy nem boritom rá az asztalt.) Szóval szoktam mondani, hogy van az

sértés amit egy férfinak, egy életben, csak egyszer lehet mondani, többet lehetőséged

sem lesz rá, de bocsánatot kérni sem.

Nem tudom mi hangzott el, de sokáig fog tartani kiengesztelni, ha pedig sikerült tényleg vérig sérteni,

és olyan a pasas, többé nem is tudod.

Hát volt olyan nő, akivel egyszer - azaz egyszer beszéltem - amikor egy új helyre kerültem és odajött üdvözölni. Kérdezgetett és az egyik kérdésével úgy megsértett, hogy azóta is utálom és 5 méteres ívben elkerülöm. Nem hiszem, hogy ezek után érdekelne bármilyen szinten is. Ennek már egy éve. Ha meg magától nem tudja, hogy milyen bunkó volt, akkor végképp semmit sem érne, ha én mondanám neki.

23/F

A bosszúvágy az nincsen, inkább ha csak meglátom eszembe jut, és újra úgy érzem magamat amikor kimondta.

És pontosan úgy érzem magamat/úgy viselkedem, mint amikor frissen talált el.

A tudatos jobb mint a véletlen. A véletlenül kicsúszó az őszinte véleménynek hat, a tudatost ki lehet "dumálni", hogy "nem igy gondolom, csak valami durvát akartam a fejedhez vágni". A véletlen pedig olyan, hogy "upsz, kimondtam amit gondolok, ne haragudj nem kellett volna"

Szóval rosszabb a véletlen

Amúgy ténylegesen a kérdésedre még nem is válaszoltam:

"[...] azt hogyan tudom kijavítani? Mindig utálni fog utána vagy van még esély, hogy kedveljen?"

Ez érdekes. Valószínűleg ha odajönne hozzám és bocsánatot kérne, többé nem zavarna és ismét semlegesen tudnék tekinteni rá. Aztán, hogy később kedvelem-e már annak a függvénye, hogy milyen ember. De mivel ez sosem fog megtörténni, ezért egészen eddig ezen el sem gondolkodtam, így a válaszom teljesen teoretikus.

Egyszerű.

Ha nem tűnik fel, hogy egyértelműen kerül a beszólásom után, ráadásul az sem esett le

amikor kimondta a dolgot, és ráült a másik arcára a jellegzetes "óóóóbakker" megsértődő

arckifejezés, ott nem hiszem én sem, hogy értelme lenne szólni neki.

Valószinüleg nem is értené mi a gondja, sőt megkockáztatom "ez hüyle?" kérdés fogalmazódna meg benne.

Akik igy keresztül gyalogolnak a másikon azok nem azért mondják ki amit éppen

mondanak mert csak, hanem fel sem merül bennük, hogy a másiknak ez komoly

tőrdöfés. Nem értik. Namost akinek ez nem esik le, annak hiába mondod.

Pontosan az a helyzet, mint amikor el kell magyarázni egy viccet.