Bunkóság=őszinteség? Miért fáj mindenkinek ennyire az igazság?

Az elmúlt néhány hónapban elegem lett a gyerekkori jó barátaimból is. 15-20 éve ismerem őket, de most hogy komoly kapcsolatuk lett, valahogy elfelejtekztek rólam, noha nekem mikor volt barátnőm, és ők voltak a sz*rba, mindig elmentem velük szórakozni.

Brutálisan őszintén elmondtam nekik mit gondolok a kapcsolataikról, ez a 10x ujrakezdett de közben 3x megcsalt meg se vele se nélküle dolgokk nemmm...

Egy másik eset: szintén cimborám, és akkora papucs lett egy csaj miatt, hogy kvázi csettint, és ugrik, bármikor, bárhova. Mondtam neki, hogy irányít a csaj, johogy kényelmes neki egy olyasvalaki akit bármikor előhúzhat.

Éssakkor itt megint énlettem a bunkó szemétláda, "hozzánemértő"....jahh nemhát...

Csak mindneki akkora gyalázatos, papucs, kis lagymatag lett azért mert kaptak p*ncit.

Bárkinek elmondom a véleményem, a csajnak is: " figyi, te mit játszod itt magad, olyan fejed van mint egy fazéknak, kövér is vagy, és nyomod itt a szűzk/rvát, meghogy te 100 pasinak kellesz. néztélmár tükörbe?" hangzottak el számból a szavak, mert nembírtam már a nyálas, magasztos stílusát. Természetesen megint én lettem a tróger bunkó, és 3 pasinak csináltam sztem jó estét akik utánam "vigasztalták" XD

Nem meglepő hát hogy magamra hagytak a cimbik. S mivel nincs társaság, nicns haveri kör, ezért nem tudok ismerkedni sem.

A kérdés tulajdonképpen az is lenne, hogy az őszinteségemmel, és a kimondott gondolataimmal elüldöztem magam mellől az embereket, vagy csak talán sosem voltak ők igazi barátok?!

Nem voltam mindig ilyen. De az elmult idők sikertelenségei, nameg az hogy flegmán, és szánakozva néztek rám a lányok, ha véletlen emg mertem őket találni valamivel...nah neeee....Fordítottam, sportba, munkába ölöm minden erőmet, és sértek meg bárkit, aki nincs tisztában azzal, hogy hiába van l*k a lába között, azért még nem kell elszállnia magától....

23/F