Szerelemre vágyom, de a külsőm miatt nem kellek egy lánynak sem, miért ilyen nehéz egyedül?

Sajnos én olyan jelzőket kapok, hogy ronda vagyok meg cuki, aranyos, egy lány sem akar velem se járni, se ismerkedni, ha meglátja a külsőmet, ehhez meg elég egy képet küldenem neten vagy elég, ha utcáne leszólítom őket és furán néznek. Már biztosan tudom, hogy a külső adottságaim miatt nem kellek egynek sem, de nagyon gyötör a mgány és sajnos nincs kivel beszélgetnem, mert senki sem ért meg, a családome gy érzéketlen, elnyomó réteg, barátaim igazak nincsenek csak haverok. Meg ht ugye fiúként mindig igyekszem erős férfiképet mutatni, kompenzálni, ha már ilyen gyenge, érző szívem lett pechemre, ne lássák ezt, pókerarc és érzéketlen külsőt szokam felvenni és furcsállom, hogy még így is látják a gyengeséget rajtam, mintha tudnák, hogy belül és egy érző szívű, szerelmere vágyó ronda lúzer vagyok. Bár szerintem, ha helyes lennék a lányok maguktól jönnék oda hozzám és már rég átélhetném a viszonzott szerelmet. Nem kéne azt éreznem, amit most is, hogy a fájdalmas magánytól remeg a gyomrom és szerelemre vágyom, de ott a tudat folyton hogy én nem kaphatom meg, csak, mert ronda vagyok és érthető módon egy lány sem képes vonzódni egy olyan arcszerkezethez, mint az enyém.