Inkább gimnáziumban vagy egyetemen lendül fel az ember baráti és szerelmi élete?

Sem a gimiben, sem az egyetemen nem vettek észre a fiúk, értékes barátságot sem szereztem, csak ivócimborákat.

Munkahelyen munkatársak lettek nagyon jó barátok (lévén olyan munkahely, hogy nincs feljebbjutási lehetőség, így olyan éles rivalizálás sem).

Fiúkat a leg lehetetlenebb helyen ismertem meg, könyvtár, ruházati bolt, kocsma, templom, szántóföld (dolgoztam falun egy ideig).

Volt, hogy párhuzamban hárman "harcoltak" a kegyeimért és a vicces, hogy egyik sem tetszett, hanem egy negyedik.

Aki miatt heteken át rágódtam, hogy észre sem vesz de végül leszólítottam és sikerült.

De az iskolában nem tűntem fel ilyen téren senkinek, nem voltak hihetetlen bulik, egyetemen koliban volt egy-kettő, de azok sem egetrengetőek.

Én ha fogtam magam és elmentem valami otthonos kocsmába, ott találtam olyanokat, akikkel tudtam bulizni.

Szerintem ha valaki szociálisabb típus az mindkét helyen megtalálja az örömét, ha valaki visszahúzódó az sem fog szerintem hirtelen antiszocból aktív, népszerű ember lenni. Bár biztos vannak kivételek. De a lényeg, hogy sajt véleményem szerint (nem kötelező egyetérteni vele)nem a hely dönti el, hogy milyen a társasági életünk, hanem a saját személyiségünk.

Az én emlékeim: klassz gimis éveim voltak, találtam jófej embereket, jó sok klassz bulin voltam. Most járok egyetemre ezt is nagyon élvezem, itt is sok barátom van, sok helyre járok el -> de ezek az én személyiségem, igényeim miatt vannak, mert kb ugyanolyan arcok, lehetőségek vannak itt is, mint előtte voltak.

sry, ismertem meg. Szóismétlés volt.

Ja, és ami meg a pasizás részét illeti: vhogy úgy alakult, h az aktuális fickóimnak soha köze nem volt az adott intézményhez.