Hogy a fenében lehetek ekkora lúzer, hogy 40-esként sem megy az ismerkedés?

Hello! Gyakorlatilag nem vagyok válogatós, inkább figylek a jelekre, a "közös rezdülésekre". Engem nem zavarna, ha fiatalabb, ha idősebb (kicsit), ha van gyereke ha nem, az s mindegy lenne. Küllemmel is úgy vagyok, hogy nem a miss world-ök között "keresgélek", hanem egyfajta "x"-faktort, azt, amikor az ember néhány szemkontakt után érzi, hogy nem közömbös a hölgynek és belül érzem, hogy ő sem közömbös nekem. De semmiféle elvárásom, kritériumom nincs.

Ennek ellenére nem jön össze, meg egy-két elég rossz élményt is szereztem lepattintásokkal. Tényleg rombolja az önbizalmat. Az ilyen "az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz" meg tiszta olyan, mintha versenyezni kellene az idővel. Namost szerintem görcsből, rágörcsölésből, mesterkélten pláne nem fog menni. Az összes korábbi kapcsolatom is váratlanul és spontán jött, nem tudatos keresésből.

Hogy minden okés-e velem, no itt tudnak kételyeim keletkezni.

Holott "papíron", mechanikusan igen. Igazából a külsőmmel nincs baj, tudok társalogni, nem is vagyok egy földbuta fickó, szinte minden témához hozzá tudok szólni, sőt, szeretek is emberek közé menni, beszélgetni, társaságban lenni.

Viszont abból gondolom, hogy valami nem stimmelhet velem, hogy régebben sem ment olyan gyorsan a "becsajozás", ellenben az összes kapcsolatom spontán és váratlanul jött.