Sokat képzelek magamról, ha én is elvárom azt, amit én nyújtani tudok a másiknak?

Sajnos a visszaállás azért nagyon nehéz, mert a partner nagyon könnyen hozzászokik a jóhoz, és amennyire könnyen hozzászokik, annyira nehezen mond le róla, mert ugye ezt kellene tegye, amikor te felismered a problémát és visszaveszel...ilyenkor jön az, hogy "megváltoztál, már nem vagy olyan, mint régen, megromlott a kapcsolatunk...stb...stb..."-->érted, még te változtál...ezt mind tudjuk, hogy nem így van, de ha a partnerednek ez a gondolata, akkor sajnos nincs mit tenni, mert a jó Atyaúristen sem tudná neki megmagyarázni, hogy bbbezony ő a "hülye" és sajnos csak az számít, hogy ilyenkor mi van az ő kis buksijában...nem akarok hülyeséget sem mondani, sajnos nem tudok tanácsot adni, mi olyankor a teendő, amikor már fennálló problémát kell ilyen téren kezelni, mert nekem szerencsére eddig minden esetben sikerült ezt a megfelelő határok között tartanom...ha a párod elég intelligens ahhoz, hogy megértse az előzőekben vázolt probléma forrását és netán még arra is képes, hogy megértse: neki kell többet adnia most, hogy helyreálljon a "rend", akkor nagy szerencséd van, de becslésem szerint ez kb 1000-ből egyszer történik meg...az ember nem szereti belátni a saját hibáit, inkább földbe dugja a fejét, hogy ne is hallja, amit mondanak neki erről (=szakítás)...higgyétek el, őszintén mondom, hogy én örülnék legjobban annak, ha tudnék olyat mondani, amitől egycsapásra helyre áll egy elcsúszott kapcsolat, de nem tudok...csak remélem, hogy az ilyen helyzetben levők megtalálják a megfelelő megoldást, mert hihetetlenül lélekromboló dolog az, amikor azzal kell szembesülni, hogy annak, akit szeret az ember semmi sem elég és slussz poénként még te vagy a hülye...

Lepontozókak: az első hozzászólásomat pedig lehet lepontozni bárkinek, ettől nem érzem magam kevesebbnek, viszont akihez kell és akinek szüksége van tanács(ok)ra, ahhoz megfelelően eljut az üzenetem, de azt is megértem, hogy vannak olyanok, akik még nem készek arra, hogy megértsék a kapcsolatok működési alapelveit...

Bár, mint azt írtam, már előállt problémában, bármennyire is szeretnék, nem tudok segíteni, viszont abban segíthetek, hogy honnan lehet felismerni azt, mikor kell visszavenni.

Olyan, nem is annyira rejtett jelei vannak ennek, mint hogy az ember párja egy adott gesztusnak például már nem annyira "örül", mint azelőtt (próbálja azt mutatni reflexből, hogy "de igen, ugyanúgy örülök", de te érzed, hogy már nem annyira kitörő az öröm, nem annyira őszinte). Ilyenkor az történik, hogy tanúbizonyságot ad arról, hogy hozzászokott a dologhoz, ergó nemsokára már mint elvárás jelenik meg a kapcsolatotokban. Mint amikor az ember édesanyja minden vasárnap rántott húst süt vacsorára...a gyerkőc ezen a ponton tudja, hogy vasárnap dőzsi van, tehát minden héten úgy várja a vasárnapot, mint a messiást. Majd anyuka meglepetésből 2-3 alkalommal ezt megteszi szombatra is, amit mindenki kitörő örömmel fogad, viszont eljön a 4. szombat, anyuka már nem csinált rántott húst, mert ugye ez alapvetően a vasárnapi program, viszont a gyerkőc meg fogja kérdezni: "Na és, hol a rántott hús?!"

És ha anyuka visszagondol, hol rontotta el, akkor rá fog jönni, hogy a második szombaton...biztosan értitek a példát...