Sokat képzelek magamról, ha én is elvárom azt, amit én nyújtani tudok a másiknak?

Fiú vagy vagy lány? Nem mindegy! Ugyan azt nem tudjuk egymásnak, de nyújthatunk helyette más jót, vagy akár jobbat :)

Attól függ, te mit tudsz nyújtani. Ha az normális, akkor nem képzelsz sokat magadról

Nem.Szerintem ez így a jó.

Nem képzelsz sokat magadról,mert akinek adsz annak kéne észbe kapnia,hogy ez a dolog oda-vissza működik. Adok-kapok

Én már nem reménykedem semmi ilyesmiben. Kezdem megszokni, hogy csak elvárnak tőlem, de cserébe semmit nem kapok. Pedig próbálom normális módon jelezni az igényeimet, kérni (nem követelni, nem manipulálni), de nem sokat ér...

Egy kapcsolatban az ember nem azért ad, hogy kapjon, hanem azért, mert jól esik adni annak, akit szeretsz. Persze, az valahol mindenki reméli, hogy ő is kap olyat, ami neki is jó, de ez nem lehet elvárás. Ha elvárás, akkor ott bibi van...

Egyáltalán nem , ez alapvető dolog lenne , csak sokan lejjebb rakják a mércét , csakhogy legyen valakijük , ez persze az ő dolguk és őket is megértem , de az is érthető , ahogy te gondolkozol. Nekem pl. sok lány mondta már nekem , hogy én vmi nagyon rendes csajt érdemlek , de én ettől nem jutottam előrébb , de mindegy :D

kendrazoltan, amiről te beszélsz, az igen, szép és jó, de a valóságban nem megvalósítható. Ha én csak adok és adok, önzetlenül, mert szeretem a másikat, megbocsátom minden vétkét, nem csalom meg, őszinte vagyok, stb, ezeket nyilván szerelemből teszem. De ha nem ugyanezt kapom vissza... Ha a másik csak kihasznál... Igenis elvárom, bár nem azért csinálom, hogy ő is ugyanígy tegyen, ahogyan én, ha nem viszonozza, akkor OTT van a bibi. Mert én adhatok önzetlenül, ő meg nem?