Sikertelen, átlagnál rosszabb adottságú fiatal fiúk, Ti mikor adjátok fel? Vagy mikor fáradtok bele a próbálkozásba a lányok, sikerek után, soha?

Fura, hogy elfogadod az ÚSZ,t de az ÓSZ-t nem... na mindegy. Mikor Jézus maga is elfogadta azt, hiszen még idézett is belőle. Na bumm.

Nem azt mondtam, hogy nem pótolhatja, hanem azt, hogy ne annak tekintsd, mert Isten sokkal több annál. Legyen meg a külön helye és ne pótléknak tekintsd, erre gondoltam. Mert TE degradálod Istent azzal, hogy egy pótléknak tekinted.

Az is meg van írva, hogy akik nem bírják, inkább házasodjanak meg, mintsem paráználkodjanak. Még is tojnak erre sajnos manapság elég sokan és teljesen természetes a "keresztények között" is, paráznák. Sebaj.

És igen, katolikus baromság, mert a katolicizmusnak vajmi kevés köze van a krisztusi úthoz. Tele van az évszázadok során ráaggatott külső befolyásokkal. A cölibátus is ilyen, hisz nincs előírva a keresztényeknek sem papi osztály, sem cölibátus. Csak mint erény van megemlítve.

De nem akarok vallási vitát, csak úgy láttam, hogy félreértetted a kommentem.

Jézus =/= Isten, de ez már külön vita lenne és NEM megyek bele, de ez már más kérdés. Alá tudom támasztani ezt is, ha akarod, de maradjunk inkább a témánál.

Boldoggá tehet, ha az Ő útját követed, ez igaz. DE akkor se pótléknak tekintsd, nem érted? Pont ezt akarom megértetni. Lehetsz boldog követője, magam is ezen dolgozom, de ne azért kövesd, mert neked nem jut/jutott nő, mert nem erről szól a dolog.

Meg van írva, hogy szeresd Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, de ez nem ugyan az a fajta szeretet, amivel egy nőt szeretsz. Két külön nagyságrendű dolog ez, Isten javára persze. Kezded érte, mit akarok mondani? Ne helyezd Istent arra a szintre, ahová egy nőt.

Már 18 évesen feladtam, rájöttem, hogy vacak génjeim miatt esélyem sincs. Sajnos az élet más területein sincs, de azt nem tudom feladni akármennyire is szeretném (meg kéne).

24F

Ha így gondolod, ahogy leírtad... nos teljesen elfogadható.

Valóban tiszteletreméltó, ha valaki úgy érzi, hogy neki nem kell társ, mert Ő boldog Isten szolgálatában. DE! Akkor miért a kérdés maga? Ha úgy gondolod, hogy megadja >azt a fajta< boldogságot, akkor miért nem mentél egyből papnak inkább, mintsem küszködtél X évig a lányokkal, majd beismerted, hogy ez nem megy és inkább a cölibátus?

Ez inkább önismereti kérdést feszeget a részedről, nem?

Mert bár a papokat nem tudom tisztelni, mint hivatalban dolgozó személyeket, abban valóban van valami tiszteletreméltó, ha ők már KEZDETTŐL FOGVA ezt választották Isten szeretete miatt. Belőled viszont nem ez a fajta tisztelet árad... sokkal inkább pótléknak akarod ezt, úgy veszem észre. És ezért tépem itt a billentyűket már sokadik komment óta.

(Én egyébként nem vagyok tiszteletlen, sőt! Nagyon is sokra tartom Jézus Krisztust, ahogy Istent még sokkal többre. Amiért azt írtam az azért van, mert nem papok oktattak a "hittanra", hanem a Bibliára alapozom amit írok.)

Szóval én nem kétlem, hogy igazad van a boldogsággal kapcsolatban, amit Isten szeretete és Krisztus útja nyújt. Ellenkezőleg. Én az indítékodat kérdőjelezem meg, de azt nagyon erősen. Mert ez számít igazán. Ezen elgondolkodnék a helyedben.