Szerintetek elmenjek pszichiátriára, pszichológushoz ezzel?

26 éves vagyok, a szüleimmel élek szerény körülmények között szeretet nélkül, elég bizonytalan munkalehetőségekkel amik néha adódnak, de leginkább pénzem a segélyből van, illetve voltam közmunkán. A munkaerőpiac számára értékes végzettségem nincs.

Több okból kifolyólag nem merek élőben lányokkal ismerkedni, általában a nagyon csinos lányokfelé próbáltam nyitni ők sokszor visszautasítottak, neten, társkeresőkön mai napig próbálok ismerkedni csinos lányokkal de mind visszautasít, mert nálam sokkal jobbat is választhat. Élőben nagyon félek a szép lányoktól, mert elkezd az agyam járni önkéntelenül is azon, hogy mit tudnék én adni ennek a lánynak? És ott állok, hogy semmit, se nem nézek ki jól, se nem vagyok magas még átlagos se, nincs semmim, nem értem el semmit az életemben meg persze végigvillan az agyamon a sok visszautasítás és megaláztatás (amit most nem írnék le részleteiben, legyen elég annyi, hogy a szüleim sem bántak épp kesztyűskézzel velem egész kis korom óta) amit eddigi életemben kaptam és ezek után úgy lefagyok, hogy legszívesebben elsüllyednék ott helyben. több, mint negyed évszázada még egy csókot sem kaptam egy lánytól, soha nem volt barátnőm se, és elképesztően kezd bennem gyülemleni a frusztráció, egyre többször az alkoholhoz nyúlok, mert akkor elmúlik a frusztráltságom, nem tudom mit csináljak?? Ahhoz is sokszor gátlásosnak érzem magam, hogy ezzel pszichológushoz szemtől szembe elmenjek, van erre valami antidepresszáns esetleg vény nélkül amit szedhetek, csökkenteni pl. a nemi vágyat és lenyugtatna, kedélyt javítana?