Mit lehet kezdeni, hogy folyton frusztrál, alacsony, törékeny alkatom, kisfiús arcom, illetve, hogy elég rondának látom magam és a lányok sem ugrálnak körbe maguktól? Forduljak pszichológushoz vagy ezen senki sem tud már segíteni?

Olyan rossz érzés, hogy míg más fiúk magasak és nagy súlyúak, addig én egy pici kis semmi vagyok, még a lányok is nagyobbak vagy súlyosabbak sokszor tőlem! Az arcomról meg nem is beszélve, úgy nézek ki, mint egy szörny, ronda vagyok nagyon, olyan arcszerkezetem van, hogy le sem lehetne szavakkal írni, azt látni kell!

Csak azt nem értem miért tartanak mégis néha lányok cukinak,helyesnek, hiszen a legtöbb lány is megmondta, hogy olyan ronda vagyok, hogy ők rosszul lennének, ha csak hozzájuk is érnék. Ezek a lányoktól kapott kedves szavak vagy leírt üzenetek annyira frusztrálnak és fájnak belül, folyton ezek mennek a fejemben, ha valamerre ki kell mennem az emberek közé, egyszerűen feszengek, szorongok, félek, hogy valaki beszól nekem a külső adottságaim miatt vagy megver, csak, mert ronda vagyok, főleg fiúk és cigók. Eddig egyetlen egy lánynak tetszettem még középsuliban 15-16 éves koromban. Ő neki a barátnője jött oda hozzám, így tudtam meg, amúgy más lány nem adott egyértelmű jelet hogy tetszenék neki. Olyan volt már, hogy lány utcán rám mosolygott meg utánam fordult, de ez nem lehet eldönteni, hogy miért csinálta, gondolom ronda fiúknál is szoktak így viselkedni, főleg, hogy az a lány szép volt én meg ronda. Meg az a bajom, hogy az a alány, akinek biztosan tetszettem, sajnos nekem nem jött be, így semmi önbizalmam, mert úgy érzem a számomra vonzó, bájos lányoknál úgysincs esélyem, de ollyannal meg nem tudok járni, aki nem vonz engem, pedig próbáltam például buliban odamentem egy kövér lányhoz és megcsókoltam, azt hittem majd sikerül leadnom az igényeimet, de nem sikerült, vagyis nem voltam boldog, hiába smároltam egy lánnyal végre valahára. Annyira szar, hogy más fiúnak a helyessége, magassága miatt már jegye van egy bájos barátnőhöz, nekem meg csak az állandó szorongás és félelem jut meg a szégyenkezés a genetikai adottságam, ocsmány arcszerkezetem, apróságom miatt Gyakran gondolok az öngyilkosságra is, hisz ez így nem teljes élet, mindig is szerelemre vágytam, hogy egy lánnyal majd ott leszünk egymásnak és gyakran öleljük, csókoljuk egymást meg jókat szexelünk, de attól tartok ez csak álom marad már örökre, annyira ronda vagyok, hogy semmi esélyem vonzó barátnőre, aki meg nem vonz, azzal meg nem tudtam boldog lenni, hiába volt kedves, így már azt is tudom és értem, miért nem tapadnak rám a vonzó lányok. :(