Vajon csak azért vágyom szerelemre, barátnőre, lelki társra egy lány személyében, mert még lényegében igazi kapcsolatom sosem volt csak alkalmi kavarások, randik, bulikban smárolások?

Már kis taknyos 11-12 éves korom óta vágyom egy barátnőre, de valahogy nem találom az igazit vagy én nem jövök be a lánynak, vagy ő nem jön be nekem vagy csak ilyen gyenge a kapocs köztük és akkor inkább szexuális vágyaim szeretném kiélni a lánnyal. Ez így tudom szemétség, nem is az igazi, jobb szeretnék olyan lánnyal lenni, aki testileg-lelkileg vonz engem, de egyszerűen nem lelek ilyen lányt vagy, ha úgy látom, hogy kedves, jófej és még vonzó is, akkor már tuti, hogy van pasija és még véletlen sem akarna ismerkedni úgy komolyabban velem. A magányos lányok meg többnyire, nem véletlen szépek és magányosak, megvan a defektjük, általában bulis, egyéjszakás lányok vagy leszbik. :D Gyakran filózok, hogy de jó is lenne, megsimogatni, megérinteni egy lányt, de olyat, akivel szeretjük is egymást. Persze jól esett, hogy például legutóbb is smároltam egy lánnyal, simogattam, átöteltem, de ne volt az igazi, nem éreztem a lelki kötődést, csak a testi vágyaim tomboltak irányába. Ennél nekem többre van szükségem, ha csak szex kéne, arra ott vannak a prostik is, de ez nekem már rég nem elég, vagy inkább sosem volt elég.