Mi baja van a 18-22 éves korosztálynak (lányokra gondolok)?

Még csak 17 vagyok,de azért válaszolok..

Gyerekesek,szabadságot akarnak,vagy tudja a fene,nem értek hozzájuk. Magam részéről nincs elég időm eljárni se ismerkedni,hiába szeretnék komoly kapcsolatot. Ha lenne valaki,akkor meg attól tartanék,hogy nem vagyok jó barátnő,mert egyrészt nagyon nehezen alakul csak ki nálam ez a dolog(hónapok óta kell ismernem,hogy kicsit is bízzak benne annyira,hogy megpróbáljuk kapcsolat szintjén is a dolgot),másrészt meg van,akinek szüksége van arra,hogy találkozzon a másikkal naponta-kétnaponta... Na most ezt lehet,hogy nem tudnám mindig megoldani,mert néha van,hogy aludni se érek rá.:D Szóval nem tudom,ki viselne el így.

De mondom,sok dolog miatt lehet,legtöbbször az szokott lenni,hogy nem akarnak kötöttséget,mert az túl komoly,vagy nem akarnak érzelmileg kötődni valakihez,másra meg jó az egyéjszakás "kavargatás" is(kinek milyen az életmódja és a vérmérséklete :D),vagy azt hiszik,"lesz jobb" még(ez mondjuk elég nagy ostobaság,mert ha vannak érzelmek akkor mit kell azon agyalni,hogy jön jobb?!) vagy fogalmam sincs.:)

17L

Nincs sem értékrend, sem intelligencia, sem kötelesség csak jogok. De azok dögivel. Itt kezdődik a probléma.

Érdekes módon, amennyire felnőttnek érzik magukat már a tizenegypár éves emberek, annyira nem azok még huszonegypár évesen sem. De tényleg. 14-15 éves csitrik már mindent megkapnak a hülye szüleiktől, nem kell nekik semmiért sem megküzdeni. Fiúk dettó. És nagyjából 22 évesen is ez a szint marad. Teljesen képtelenek az életre. Nem életre valók. Nem tudnak felelős döntéseket hozni, mivel sohasem kellett nekik.