Hogy győzzem le a megfelelési kényszert?

talán az lehet kiút, ha elfogadod, hogy van akinek nem jössz be. ha nem félsz ettől. akkor nagyon nem lesz mitől görcsölnöd, mert nem tragédia, ha épp egy olyannal futsz össze, aki ez.

szóval ne fél attól, hogyha a végén nem lesz semmi kapcsolat. az is rendben van teljesen.

de látod félsz, attól, hogy meglátnak, hogy ha épp kevés vagy. hagyjad, hogy nézzék ezt is. a sérüléseidet az egyenetlenségeidet. ez vagy te. hagyd, hogy élvezzék a látványt :) abból, hogy nem tetszhetsz mindenkinek és ez rendben van, bátorságot és erőt kell merítened, hogy mutasd ami nálad van. nem csak úgy rámondani, hogy tudom :)

kicsit olyan ez mint egy fura ruha. van aki szégyelli(mert az van a fejében, hogy mások erről gondolnak majd valamit és az negatív is lehet) és ezzel egy fagyott helyeztet idéz elő és valaki úgy hordja, hogy az egyediségének egy kifejezése lesz.

legyél bátor mozogni, ahogy kedved van és ezt úgy tálald, hogy másnak is jó kedve legyen hozzá. és ez működik ilyen négyzetre emelve is. pl csinálsz valami furát, erre lehetne az, hogy poént csinálsz belőle, de valahogy úgy adódik, hogy erre nem vagy képes és elszégyelled magad mégis. de akkor egy újabb szinten mégis jót csinálhatsz belőle, ha már ezt a szégyent nem akarod eldugni, hanem akkor ez az összekacsintás tárgya.