Hogyan szerezzem meg ha van pasija?

9-es úgy csinálsz, mintha a srácon múlna a dolog. Itt a lány van döntéshelyzetben, hogy megcsalja e a pasiját vagy nem.

Nem kell feltétlenül megcsalnia, ki is léphet a kapcsolatból, aztán összejöhet a kérdezővel. Egyébként meg hogy mennyire etikus szétzúzni egy kapcsolatot... Az ember társas lény, jár ide-oda, gyakran egyedül is, beszélget stb. Így elvileg bárki megismerhet egy olyan embert, aki megtetszik neki, még akkor is, ha van valakije. Oké, hogy ne avatkozzunk bele más kapcsolatába, de mi van pl. ezekkel a spontán ismeretségekkel? Kössük drótra a másikat vagy önmagunkat, nehogy másokkal beszélhessen/beszélhessünk? Amúgy meg olyan szempontból ne legyünk álszentek, hogy ha egy pár "önmagától" szakít, akkor annak nincs oka, és hogy sokkal bűnösebb dolog elmondani valakinek, hogy többet érzünk iránta.

#12: Szerintem az érzelmek kialakulhatnak akkor is, ha az ember nem szeretné. (És egyébként nem hinném, hogy bárkinek is van joga bárki fölött ítélkezni, szerintem mindenki csinált már olyat, amit esetleg nem kellett volna, vagy olyanokra lenne képes adott esetben, amit korábban nem is gondolt volna magáról.) Hogy valakinek semmi sem szent-e, azt talán csak ő maga tudná megmondani. Egyébként meg az ilyen ügyekhez mindig két fél kell, és lehet, hogy ebben a kapcsolatban nem érzi jól magát a lány, és szeretne kilépni belőle, de nem meri megtenni. Másrészt meg nem a kérdezőt akarom mentegetni, de a lánynak is komoly felelőssége van az ügyben, és erre nem feltétlenül mentség az, hogy fiatal. Ha azt mondja, hogy bocs, de én szeretem a barátomat, hagyj nekem békét, én se keresem a társaságodat, akkor oké. De itt a jelek szerint nem erről van szó. Amúgy azt hiszem, az érzéseit mindenkinek joga van elmondani, még akkor is, ha a másik félnek van valakije. Nem kell letámadni a másik embert, de szerintem el lehet mondani, hogy ő esetleg többet érez. Aztán ha elég stabil a kapcsolat, akkor úgyis kibírja az ilyesmit, ha meg nem, akkor hamarabb bekövetkezik az, amire előbb-utóbb sor került volna (vagy éltek volna pl. egy csapnivaló kapcsolatban, amit már csak a megszokás tart össze, és ez se lenne jó dolog). Még egyszer mondom: nagyon könnyű azt mondani, hogy ez vagy az a helyes, csak amikor saját magad kerülsz valamilyen nehéz helyzetbe, akkor már rögtön nem ilyen egyértelmű a dolog.

Nincs mit. Amúgy tudom, min mész keresztül, én is hasonló helyzetben vagyok, csak titkolni próbálom előle, bár fogalmam sincs, lehet, hogy ő is másképp gondol rám.

Véleményem szerint nem feltétlenül igaz, hogy ha valaki együtt van valakivel, azért van vele, mert vele akar lenni. Van, aki nem akar, mégis vele van, mert pl. anyagi biztonságot nyújt, vagy kapcsolatfüggő, és tök mindegy neki, kivel van, még akkor is, ha esetleg egy rakás sz*r a kapcsolat. Egyébként az is lehet, hogy aki kifelé tekintget egy kapcsolatból, az többet lát a "betolakodóban", mint a saját párjában, még akkor is, ha a párjával van. És az a véleményem, hogy ha a kapcsolat "tökéletes" lenne, akkor a "betolakodónak" semmi esélye sem lenne, hiszen ha egy kapcsolat jól működik, akkor szerintem bolond lenne valaki kifelé kacsintgatni. Plusz a kulturált véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van, adott esetben azt is be lehet vallani, ha valakinek tetszik egy kapcsolatban lévő személy, ettől még nem dől össze a világ.