Mit tehetnék? 100%, hogy velem van a baj?

Depressziós voltam már ez miatt nagyon sokszor... Nem vagyok jóképű, nem sportolok, nem vagyok férfias, nincs humorérzékem stb. Egy lánnyal nem tudok miről beszélni, de még a szüleimmel, se rokonaimmal se tudok akármit beszélgetni. Az emberek úgy néznek rám, mint valami testi, lelki nyomoroncra, aki kiszolgáltatott mindennek. Nagyon szeretném megismerni az embereket, de nem tudom, hogy mennyek oda, de ha összejön is, otthagynak. Mit tegyek? Nem akarok magányosan élni, csak megbízható barátokat, szerető családot... boldog szeretnék lenni.