Normális dolog az, hogy a barátomnak fontosabbak a haverjai mint én? Mit tehetnék, hogy velem is foglalkozzon?

Barátommal lassan 1 éve

vagyunk együtt. A haverjaival nagyon régi a barátság,amivel semmi gond nincs is,nekem is vannak barátnőim. Viszont eléggé elkezdett zavarni az, hogy az utóbbi időben mindig a haverok az elsők,még hófordulókor is. Napközben szinte semmit nem beszélünk,mert otthon segít,nem találkozunk minden nap. Ha találkozunk is,akkor vagy én mehetek hozzájuk este 10-re,mert előbb nem mehetek,mert azt mondja dolga van,és akkor reggel 8 fele haza kell jönnöm. Ilyenkor 1-2órát beszélgetünk,utána ő alszik. Ha nem én megyek,akkor ő jön át 4óra hosszára,nem alszik itt, megy haza a haverjaihoz-azt mondja a szülei nem engedik,hogy nálunk aludjon. Sosem tiltottam a barátaitól,vagy mondtam neki azt,hogy válasszon köztünk. Örülök,hogy van egy jó társasága,szoktam is nekik sütit sütni,hogy barátom is lássa,hogy tényleg semmi bajom velük. Viszont nagyon rosszul esik,hogy ha pl. vmi problémám van,nem hallgat meg,mert ő siet a barátaihoz. Napközbe szinte semmit nem tudunk egymásról,mert azt mondja nem ér rá,viszont a haverjai ott vannak. Nem érzem úgy,hogy ezzel a nem is mindennapi pár órával túl sokat kérnék-azt hiszem ez normális,mert szeretem őt és szeretnék vele lenni. A haverjai 20 év körüliek,egyiknek sem volt barátnője még sosem. Barátom 20 én 22. Azt mondja,hogy nem normális az élete,mert miattam nem találkozik velük eleget,pedig sose mondtam,hogy ne találkozzanak. Nekem is vannak barátnőim és mégis össze tudom egyeztetni a dolgot. Mit tehetnék,hogy én is fontos legyek?