Ti mit gondoltok erről a gondolatmenetről? És mit gondolnátok ugyanerről, ha nem lenne senki aki segítene ebben és egyedül kellene megoldanotok ezt a dolgot?

szerintem azzal van gond hogy, az ilyen típusúak mint te (meg én)gyávák kezdeményezni.

félsz az elutasítástól kudarctól szégyentől vagy bármijen negatív dologtól amit az elutasítás vagy kudarc élmény jelenthet. én speciel irtózom a konfliktusoktól és a csalódástól meg attól ha nem sikerül valami úgy ahogy gondoltam mert akkor idiótának érzem magam emiatt.

ha ezt a félelmet sikerülne legyőzni ( holott tudom hogy alaptalan és mindenkivel megesik és csak tapasztalatokat szereznék így is) akkor könnyedén lenne önbizalmad és nem aggódnál ilyesmiken hogy mi fog történni, mit rontok el...

"Az meg nem lesz,amíg nem megyek oda" ha ezt a részt kiváltod a gondolatmenetedből azzal hogy legyőzöd ilyen irányú félelmeid pszichológussal, intenzívebb társadalmi élettel, vagy valamivel ami neked konkrétan segít akkor előrébb juthatsz.

de bele lehet magyarázni azt, hogy ismerd meg önmagad és akkor könnyebben közeledsz másokhoz talán.

meg az hogy "csak pozitív visszajelzés tudna segíteni" azon is lehet dolgozni, úgy hogy a kudarcokat pozitívan éled át mert tudod hogy természetes velejárója az emberi kapcsolatok kialakulásának, szerintem legalábbis.

meg ha magaddal lenne bajod azt is ki kellene kúrálnod a magad módján bár ez inkább nekem kellene neked elvileg ilyen problémád nincs.

egyenlőre ennyi, ha még felmerül valami írok ilyen buta közhelyeket ha van rá igény.

Ha külső visszajelzes tornázza fel az önbizalmat, az mióta öbizalom? Az külbizalom. :-)

Most úgy őszintén milyen az öltözködésed? Most úgy mit csinálsz.sabad idődben? Mi van érdekes rajrad a lángok számára?

Odamész azt cso

nekem is ez volt a problémám odamentem egyszer amikor nem volt ott senki aztán beszélgettem vele ...azota is egyutt vagyunk3év

(13 éves voltam)

Nem olvastam végig a válaszokat, úgyh bocsi, ha már írtak ilyen ötletet:D

Szóval én is hasonló helyzetben voltam. Pontosítok, pont ugyanilyen helyzetben voltam. Barátokkal tök jól elvoltam, de megszólítani senkit sem mertem és az idegenek csendesnek és visszahúzódónak ismertek.

A megoldás számomra a buli volt:D Elmentem szórakozóhelyekre, kicsit ugye ittam én is, az is bátorságot adott, és mindenki körülöttem már jókedélyben volt. Itt nem nehéz senkit sem megszólítani, és egyre több ilyen bulira mentem, egyre több bókot kaptam, és tádááám, előkerült az önbizalmam és boldogan élek, míg meg nem halok..

Jó, most nem azt mondom, h bulizz éjjel-nappal, csak néhány bulira menj el, ne is ismerkedni akarj, csak jól érezni magadat. Ilyen helyen nem találod meg a jövendőbelidet, itt csak szórakozol és önbizalmat gyűjtesz :)

18as válaszoló vagyok.

Pedig legyén elég merszed, hidd el, egy szórakozóhelyen semmi következménye nem lehet. Komolyan mondom, semmi! :D

Odamész, megkérdezed, hogy egyedül vagy? vagy hogy meghívhatlak egy italra? Vagy ha táncol, menj oda én táncolj vele. De igazából bármilyen dumával odamehetsz. Ha lekoptat, akkor menj oda máshoz és ennyi. Máskor nem fogtok találkozni, ha pedig mégis, tuti nem ismeritek meg egymást, 1000% Szóval mondom, veszteni valód nincsen, ez járjon a fejedben :)