Szerintetek ez igaz, hogy sose add ki másnak magad hogy megszeressen valaki mindig önmagad add?

Tovább agyaltam a kérdésen, és arra jutottam, hogy lehet nem is te választod meg, hogy hazudva adod "önmagad", vagy őszintén, mert: 1. Mindenki magából indul ki. (igen ez az önirónia. :D) 2. Mindenki hazudik, csak az a kérdés, milyen mértékben. 3. Mindenki sajátosnak vélt megnyilvánulás is valahonnan "lopott" (elsajátított). A kérdést tehát átfogalmaztam magamban: Ahhoz, hogy megszeressenek, mennyire szabad hazudni?

Képzeljétek el, hogy egy teljesen őszinte világban élünk. (első randi:-de jó cicid van! -de bunkó vagy, de tetszik, hogy tetszik a cicim. -kösz, igazából nem gondoltam volna, hogy kedves is tudsz lenni, azok után, hogy kiröhögted azt az embert, aki elesett az utcán. -nahja, ne húzzuk az időt: mit akarsz? -megsimogatni a cicid. -ajh, még mindig itt tartunk?

Szóval elég nyersek lennénk, ha az első őszinte gondolatunkat mondanánk el. (és kevés sikerrel járnánk szerintem, bár még nem próbáltam)

Szóval mennyire mersz őszintének lenni? :D Annál nagyon a kockázati faktorod. :DDD

11-es vagyok, és elírtam:

Annál nagyobb a kockázati faktorod.*