Friendzone sztori?

Sziasztok.

Előre szólok, hogy most egy kis novellát fogok írni, szóval előre is köszönet annak, aki végigolvassa.

15/F vagyok, szeptemberben mentem gimibe, új osztály, új város stb. Annak rendje és módja szerint egyből meg is tetszett egy osztálytársam. Volt egy kiscsaj, egy igazi nagypofájú lány, aki mindenkinek megmondja a frankót, velem viszont kifejezetten félénk volt. Néha-néha összeakadt a tekintetünk, de egyből el is kapta, a közelemben pedig olyan kis félős volt. Ezek mellett viszont volt olyan is, hogy kis huncut mosollyal az arcán, de mégis félénken, egy szó nélkül odaült mellém ebédnél. Vagy például angolon egy csoportos munkánál fogta magát és a barátnői társaságából kilépve odaült hozzám meg a padtársamhoz. Akkor beszéltem vele úgy igazán először. Akkor is eléggé félős volt. Ráadásul az angol kérdések közepette azért meg is kérdezte tőlem, hogy "Amúgy milyen zenéket hallgatsz?"

Aztán nem lett semmi a dologból, rettentő módon félek a szerelemtől, szóval amíg nem vagyok szerelmes, nem is akarok kezdeményezni. Ezért inkább azt a taktikát válaszottam, hogy "menekülök előle", aztán reménykedem, hogy a 'tetszési' szintből nem lesz 'szerelem'. Hát nem jött be.

Közben persze ő bevágódott az osztályban, ezzel együtt pedig már nem küldte tovább a jeleket.

Más érdemi dolog nem is történt az első félévben. Olyan karácsony táján jöttem rá, hogy elrontottam a helyzetemet, szerelmes vagyok, most már kezdeméyneznem kell... Szóval így vágtam neki a második félévnek.

Hatalmas meglepetésemre a lány hamarabb eszmélt: elkezdett spanolni velem. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, februárban már napi szinten beszélgettünk. (Persze nem csak velem beszélgetett, szinte az összes fiúval jóban van.) Néha-néha ugyan éreztem tőle valami halványka kis jelet, de közben meg azt láttam, hogy az osztályban pár sráccal is csinál ilyesmiket. Mondhatni kéreti magát. Fú, de tudtam szidni akkor magamban. :D

Mivel a jelek mondhatni eltűntek, nem is kezdeményeztem, viszont a haverom maradt.

Év végére viszont elment mindenkinek az esze. Május vége környékén a leány hirtelen elkezdte dicsérgetni a hajamat, a cipőmet... Közben meg randomban kérdezgetett a szerelmi életemről, hogy kibe vagyok szerelmes, persze azt mondtam, hogy senkibe (akkor még nagggyon hisztiztem amiatt, hogy kéreti magát az osztályban), egy hét múlva pedig újra megkérdezte tőlem, hogy kibe vagyok szerelmes. Utána egy barátnője pedig ugyancsak 'randomba' odajött hozzám, hogy "Kivel jönnél össze az osztályból? Kibe vagy szerelmes? Ki tetszik?"

Rá egy hétre pedig szintet léptem a leányzómnál. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyik nap egy galacsinnal csatáztunk, aminek az lett az eredménye, hogy miután megszereztem a galacsint, ő egész végig a kezemen lógott, megharapott stb. hogy megszerezze azt. Következő órán pedig a barátnőjétől, aki megkérdezte, hogy kivel jönnék össze az osztályból, kaptam egy cetlit, amire rá volt írva, hogy én szerelmes vagyok-e a barátnőjébe.

Rákövetkező nap pedig a lány elkérte a telefonomat (azon a héten vagy minden nap volt nála, szóval nem lepődtem meg a kérésen), felment a fészbúkomra és kiírta, hogy szeretem őt, még be is jelölte magát rajta. :D Ezek után ráírtam fészbúk cseten, elkezdtünk beszélgetni. Órákon keresztül ment a dumcsi ilyen semmitmondó "randis-témákon": Mi a kedvenc színed? Kivel vagy a legjobban az osztályból?

Egész hétvégén beszélgettünk, viszont következő héten suliban ugyanúgy nem foglalkozott velem nem adott semmi jelet, úgy csinált, mintha nem is beszéltünk volna. Viszont hétvégén meg megint elkezdtünk csetelgetni. Cseten viszont volt pár kétértelmű dolga: felhozta a szerelem témát, kérdezgetett, hogy voltam-e már szerelmes, volt-e már olyan, hogy belém voltak szerelmesek és én nem viszonoztam... Én pedig elmondtam neki, hogy nemrég kaptam egy lánytól egy szerelmes levelet, szobatársam pedig azzal piszkál, hogy jöjjek össze vele. Erre meg beírja a leány válaszként, hogy "Ahha.:S"

Na szóval így teltek az utolsó napjaim, persze így face-to-face nem érdekeltem a lányt, cseten viszont ment a nyalifali ezerrel.

Év vége után ráírtam, és persze megint elkezdtünk csetelgetni, de még többet, mint eddig. Reggel azzal kezdtük a napunkat, hogy írtunk egymásnak, este azzal végeztük, hogy írtunk egymásnak... Kérdezz-felelekeztünk, persze ott is jött a szerelmi témákkal. Aztán egy-két hülyeségem miatt forró lett a lábam alatt a talaj, ezért inkább szerelmet vallottam a lánynak. Persze kaptam az elutasítást, meg, hogy ez neki cikibb helyzet, mint nekem, nem akar paraszt lenni meg ilyenek. Utána megbeszéltük, hogy nem írogatunk egymásnak, mert így nagyon nem fogok kiszeretni belőle...

A kérdés pedig: Most én vagyok a hülye, hogy ilyen jelekre mertem azt hinni, hogy nem barátkozni akar a lány? Akárkinek elmondtam, hogy miket csinál velem, mindenki azt mondta, hogy "ebből esküvő lesz...". Aztán meg csak bevágott friendzoneba. :D

Köszi annak, aki segít, vagy egyáltalán elolvassa.