Szerintetek hogyan tudnék változtatni?

Az a helyzet , hogy az élet néha olyan szituációkat hoz össze a számomra , amiket még most is nehezen hiszek el. Olyan alkalmakat , lehetőségeket , amik valamit biztos jelentenek , hogy máshogy kéne csinálnom valamit , de én ezeket rendszerint elszalasztom. Írok egy párat ezek közül. A szomszédomban lakik egy csaj és tavaly tök váratlanul átcsengetett a barátnőjével (annyira nem volt váratlan,mert szoktunk néha beszélni,meg máskor is volt,hogy már átjött,de egyedül és nem este 11-kor) nah átjöttek és egész éjszaka együtt voltunk , történt egy- két dolog. Ez eddig hibátlan is lenne , de kb. 3 hét múlva újra átcsengettek , be is engedtem őket , de valamiért akkor igyekeztem tőlük megszabadulni , pedig én tényleg élveztem az előző alkalmat. Utána kb. 2 hónapig semmi , akkor kb. a fejemet tudtam volna a falba verni , de aztán megint kerestek , de ekkor már csak beszélgetés volt , azóta pedig olyan a viszonyunk mint előtte. Így utólag azt mondom , ha másodszor nem hátrálok meg , minden másképp alakulhatott volna. Következő eset : Télen vonattal utaztam külföldre , és egy lány meg 2 ismerőse,barátja beszállt mellém a fülkébe , a lány (aki osztrák volt)elkezdett kérdezősködni , hogy hova megyek , honnan jövök stb. egész jól sikerült elbeszélgetni vele , majd leszálltak. Nagyon tetszett , szimpatikus volt külsőre is rohadt jól nézett ki , és szerintem neki is bejöttem a mosolyából ítélve. Végig miközben beszéltünk az járt a fejemben,hogy elkérjem a telefonszámát , de nem tettem meg. Mondanom se kell eléggé megbántam ezt is. És akkor most jönnek az egész friss élményeim : Pénteken este bicajoztam(mostanában szokásom discozás helyett kinézni a városba) és az egyik külvárosi részen 3 lányra lettem figyelmes , jöttek velem szembe , és konkrétan így menet közben megkérdezték , hogy nem-e kérek inni :D Valahogy ösztönösen azt feleltem,hogy "Köszi,de nem" , de ahogy haladtam tovább feltettem magamnak a kérdést , hogy "miért is nem" és nem sokon múlt , hogy visszaforduljak , de ha most tényleg nagyon kevesen is múlott , de szintén nem tettem meg (jó hülye voltam) Aztán tegnap , délután 2 közvéleménykutató csajszi csengetett be , az egyik eszméletlenül szimpatikusnak tűnt , olyan tipikus aranyos lány volt , ajtót nyitottam , mikor megláttam (hiába ketten voltak) azt az aranyos lány kb . Csak egy "sziasztok,igen?" -t tudtam kinyögni , de a csajnak is kellett egy kis idő mire el tudta mondani miért jött , a nézéséből ítélve , szimpatikusnak tarthatott elsőre , vagy nme is tudom , de zavaromban , arra hivatkoztam , hogy fontos dolgom van , elnézést kértem és elköszöntem. Egyszerűen tudom,hogy hülye vagyok , de valamiért mégis ez az ösztönös,első reakcióm. Szerintetek,hogyan tudnék rajta változtatni,mert így visszagondolva más egy jópár ilyen dolgot elmulaszottam és a legszomorúbb az az,hgy nem tudom,hogy miért! Pedig tök jó, lett volna pénteken is eliszogatni a csajokkal , ehelyett csak jól felidegesítettem magom,hogy miért nem tettem meg. Ti volt , hogy már hasonlóan viselkedtetek, tudtatok rajta változtatni ?

Köszönöm a válaszokat !

20/F