Valami fura félelem van bennem az online társkereséssel kapcsolatban reális ez a félelem, vagy kreált?

Bennem is megvan,mégsem vagyok ellene.

Szerintem normális ha tartasz tőle,én úgyis durvább lehetek ilyen téren.

Van okod félni. Én ősszel elég rosszul jártam. Van aki nem érti meg, ha azt mondod neki, hogy NEM.

De az is igaz, hogy ez egyszeri eset volt és előtte több olyan emberrel is találkoztam, akikkel nagyon jóban lettünk, esetleg még kapcsolat is kialakult.

A lényeg, hogy még az első találkozás előtt neten keresztül ismerd meg az illetőt, amennyire csak tudod.

Miért félsz? Ez az első kérdésem. De kezdjük inkább ott, hogy a félelem nem kreált. Olyan nincs, hogy "kreált félelem", azt nem irányítod hanem érzed, maximum a nyugodtságot tudod kreálni.

Ha már egy kamu e-amil címről egy idegennel beszélgetéstől is félsz, az problémás. Főleg ha önértékelési zavarok miatt van. Ebből ki kell jönni. Ezen az esélylatolgatásokon érdemes túllépni, úgyse így fogod megismerni álmaid nőjét. Én már x helyen próbáltam beszélgetni, a társkeresős lányok 90%-a totálisan beszélő képtelen vagy antiszoc., azt várja hogy én szórakoztassam, ő meg cseszik bármit is írni (feltéve ha egyáltalán válaszol). Arról nem is beszélve, hogy nagy zsákbamacska az egész, azért nem az igénytelenségért szeretnék szenvedni. Úgyhogy a társkeresők nem azért sz.rok, mert társkeresők, hanem az ottani lányok miatt.

Néhány egyszerű szabály van:

- levélben és telefonon ismerkedni néhány alkalommal,

- utána találkozni, nyilvános helyen! - ha összhang van. Ha nem akar találkozni, vagy a találkozó nem jön össze - tegyél le róla, hogy ő legyen a társad.

- a találkozóra úgy menj, mintha akkor ismernétek meg egymást. Túl sok elvárásod még ne legyen, mert néha a kép és a levél is csalóka. Viszont ha a találkozón kiderül, hogy alapvetően nem önmagát mutatta (15 évvel ezelőtti képek, stb) az komoly gond.

- ha még másodszor is találkozni akar, akkor kezdődik az igazi kapcsolat. De még akkor se menj vele néptelen helyre.

Lány kép nélkül esélytelen. El sem olvasom, mit ír.

Ha ír nekem, akkor pedig képet kérek tőle.