Az, hogy lehet, hogy másoknak tök könnyen megy a párkapcsolatok kialakítása, míg én nekem 23 éves létemre sem volt még sosem barátnőm?

Igazából van elméletem, hogy miért is van ez nálam. A lányok utálják a csúnya, nem férfias, nem magas fiúkat, én minden olyan külső és belső tulajdonságot hordozok, amit utálnak, nem vagyok alfahím, utálom az erőszakot is, bár makacs vagyok és szeretem, ha az van, amit én akarok, ilyen szempontból csaj szívesen vezetnék, tehát nem lennék egy papucs típus annyira, ellenben, ezt az oldalam nem mutatom, mert nincs rá lehetőségem és vissza is fogom magam társaságban. Arról nem is beszélve, hogy a külsőm miatt lényegében nem is megy a lányokkal való kommunikáció sem. EGy idegen fiúval hamara elhaverkodom, mert ő nem fog úgy bánni velem, mint egy rakás sz@rral, de a csajoknál éreztem már, hogy mennyire undorítónak tartanak, így kerülöm őket ösztönösen, néha facebookon dumálgatok egy kevéssel, de lényegében csak fiú haverjaim vannak a való életben, nem is szoktam lányokkal találkozni sem. Az éremnek másik oldala is van mondjuk, azaz magam sem éreztem még egy lánynál sem, hogy megtaláltam volna azt, akit keresek, belső tulajdonságokra célzok, mert külsőre szinte minen lány tetszik, aki nem kövér és arcra elmegy kategória. Jellemre meg sajnos azt tapasztalom, hogy csak ilyen hisztis, beképzelt egoista, maguktól elszállt piálós csajok vannak, akik meg nem szépek, nem vonzóak a számomra, az a kevés meg azért nem jó, mert azon kívül, hogy nem vonzanak szexuálisan, ennyi erővel fiúval is járhatnék, akik szintén nem vonzanak testileg, azon kívül még csak játsszák a kedveset, a jót, de amint jobban megismerkedtem velük, hát róluk is kiderült, hogy valójában nem valami elviselhetőek jellemre. Szóval nem elég, hgoy akülsőre nem vagyok a lányok álma minden jel erre mutat, de még magam sem érzem, hogy lenne olyan lány, aki olyan lenne, amilyet én keresek és csak nézek másoknak meg milyen könnyen jönnek-mennek a kapcsolatok.