Nagyon sok tetkó ötletem van, de ha mindent megcsinálnám nem lenne egy szabad terület se rajtam. Ti a rengeteg ötletből hogy döntitek el, melyiket valósítjátok meg és melyiket nem?

Evvel én is így voltam tinédzser koromban, értsd 17-20 évesen.

Aztán ugye elérkezett a saját kereset ideje. Amikor van X pénzed egy hónapra. És megtudod, hogy egy 10x10 cm-s tetoválás 30.000 ft. Of course nem sufnitetkó.

Szóval ekkor az összes ötlet másodlagossá válik. Eljön az "inkább nem..." időszak.

Az első tetoválás még nagy mondanivalójú. Aztán a 2.-3. után már jönnek a tökmindegy csak jól nézzen ki tetoválások.

Nekem a 3. volt ilyen, és úgy megbántam, mint a sz.rt.

Nem tetszik, és pénzkidobás volt. NAGY PÉNZKIDOBÁS!

Ha megkérdezik mit jelent, azt mondom, hogy nem tudom részeg voltam, evvel ébredtem. Mindenki reakciója, hogy aaaa de durvaaa, aztán szólok, hogy csak vicceltem. Nincs semmi jelentősége, szép volt, akartam, ennyi.

Még mindig egy egész mappányi lementett fotó, rajz, terv várakozik a gépemen. Szoktam nézegetni, de egyik után sem érzek kibírhatatlan sóvárgást. És amíg ez nincs meg, felesleges tetováltatni.

1. sóvárogj a mintáért. (hosszútávon, ne fellángolás legyen.)

2. Legyen eszményi jelentősége. (Hihetetlenül fontos lesz ahhoz, hogy ugyanúgy ragaszkodj a mintához, amikor esetleg esztétikailag már nem is tetszik)

3. Jól gondold át, hogy 10-20 év múlva családosként is vállalnád-e.

4. Hogy fel vagy-e készülve a folyamatos zaklatásra, hogy hú mit jelent? mi ez? mikor? hogy, miért? Idegenek.. Az év bármely napján, bármilyen élethelyzetben. Van aki meg is fogdossa, kérdezés nélkül.

5. SZÉP LEGYEN. Nagyon fontos a szuperkirály művész megtalálása, aki egy komplett mesterművet virít a testedre.

+1: Ami szép, az drága. Akkor varrass, ha hajlandó vagy megfizetni a munkát. Ami nagyon sokba kerül!

Viszont nekem pl évekig nagyon tetszettek a koponya ábrázolások. Komolyan mondom, minimum 5 évig szentül hittem, hogy nekem lesz egy óriási koponyás tetoválásom. Akkor jöttek divatba ezek a mexikói cukor koponyák is. Minden adott volt. De sosem csináltattam meg, mert nem éreztem azt a na most alkalmat. HÁLELÚJÁ meghalnék, ha most rajtam lenne bármilyen élőlény csontszerkezete.

Szóval szerintem rizikós tetoválást felesleges feltetováltatni. Az valamikor, az idő előrehaladtával úgy is érvényét veszti.

Nálam a hosszútávú kötödés a kulcs a tetoválás megtervezésénél.

Kb. 15 évesen döntöttem el először, hogy kell. Rajzolni nem tudok, így maradt a sok-sok kép nézegetése és a válogatás. Az évek során sok dologba belefutottam. Válogattam a stílusok, a minták között. Sok olyan volt, hogy "húúúúú, ez tetszik", de valahogy valamiért mégsem valósult meg. Ilyen volt pl. a tök divatos dandelion/toll/madár kombó, de manapság már inkább ciki, mint sem, úgyhogy örülök, hogy nem lett belőle semmi - annak ellenére, hogy a mondanivalója tetszik máig is.

Sok ötletem volt és van is, de ebből eddig egyetlenegy valósult meg - az a bizonyos, amit anno kamaszfejjel kitaláltam, de cc. 10 év alatt sokat változott, mire felvarrattam. Anno megvolt az, hogy mit fog ábrázolni, az évek során pedig mindig egy kicsit alakult: milyen jelentést szeretnék, hogy magában hordozzon, milyen formában szeretném magamon látni, és milyen stílusú tetoválást viselnék egy életen át.

Nem mondom, hogy minden ötletemen ilyen sokat ülök majd, főleg, hogy terveim bőven vannak, de az biztos, hogy minden tervet sokáig dédelgetek, mire eldől, hogy akarom-e, és tényleg ezt akarom-e.